Vállalnál béranyaságot? Ha igen, miért; ha nem, miért nem?

19es minden szavával egyetértek. Nagyon sok előnye és hátránya is van.

Én sem vállalnám. Második gyerek is azért nem lesz mert félek már ebből se épülök fel 100%-osra.

Nincs az a pénz amiért ezt bevállalnám másnak. De tudom hogy van aki igen.

A béranyaság másik oldalról viszont nagyon is szimpatikus mivel a biológiai szülők a megbízók. Számomra a donoros megtermékenyítés nagyon taszító. Hogy a pár egyik tagja és egy vadidegenből van a gyerek. Akkor már inkább az örökbefogadás, azzal nincs ilyen negatív érzésem.

Igen, normális jogi keretek között. Most nagyon le leszek pontozva, de megmondom miért, persze csak elméleti síkon. Nekem a gyerekeim nem a terhességtől lettek a gyerekeim, hanem a saját génállományomtól és a méhen kívül együtt töltött időtől.

Két problémamentes terhességem és szülésem volt. Egyik gyerekemmel sem tudtam magzati korukban bármiféle kapcsolatot kialakítani. Egyszerűen kétszer került a mellkasomra egy "idegen" gyerek. El kellett telnie pár napnak, inkább hétnek, amikor igazán kötődni kezdtem hozzájuk. Emiatt egyáltalán nem érzem úgy most, hogy ne lennék képes elengedni egy béranyaságból származó babát.

A fizikális kockázatok miatt azonban elsősorban számomra kedves, fontos ember érdekében (pl. lánytestvér), akinek máshogy nem lehet saját gyermeke.

Ami számomra sokkal nehezebb lenne, amit valaki itt korábban megpedzegetett: a petesejt adományozás. Na azt nem tudnám. A két lányomban látom a saját mozdulataikat, vonásaimat, és nem bírnám elviselni a tudatot hogy az én génállományom ott futkos valamerre. Orokbeadni sem tudnám a saját gyerekem.

Csodálatos dolognak tartom a béranyaságot, de én nem lennék képes rá. Nem tudnék elvonatkoztatni attól, hogy bennem fejlődött, még akkor sem, ha biológiailag semmi közöm hozzá.

Petesejt adományozásra is képtelen lennék.

Van olyan rokonom, akinél felmerült, hogy donor petesejttel lehet csak gyereke, bevallom, örülök, hogy nem felelek meg a kritériumoknak, és nem kell nemet mondanom. Belegondolok, hogy gyakorlatilag akkor a férjevel lenne biológiailag közös gyerekem... Neeem.

"Miért csak húgról beszéltek? Öccsnek, bátynak miért tennétek meg kevésbé, ha az ő felesége nem lenne képes teherbe esni?"

Nyilván azért, mert csak az azonos neműek testverrel tud valóban azonosulni.

Nem. Kivételt képez ez alól az egyik húgom. Neki bizonyos feltételekkel vállaltam volna. Ezek: Nekem már megszületett a kívánt számú gyerekem, nincs fizikai akadálya, tesómnak a saját petesejtjét használjuk, nincs más módja, hogy valamennyire "saját" gyereke legyen.(Tehát az örökbefogadás lehetősége nem számít.)

De ez teljesen elméleti, mivel az én korommal már nem lehetne, épp saját gyereken dolgozom, mert még nincs, a húgomnak viszont van.

#26! Tudom, nem tőlem kérdezted, de nálam az ok prózai. Fiú testvérem nincs😁De amúgy nem ugyanaz, mert gyereket férfi helyett kihordani nem lehet. A tesóm terhességét átvállalni nem ugyanaz, mint egy idegen nőét. A fiú testvér felesége a saját rokonai között keresgéljen. Húgomnál se várnám el, hogy a férje húgai vállalják, pedig van neki 2 is.

15-ös vagyok.

#29 Azért beszélünk lány testvérről, mert jogilag csak ez lehetséges. A feleség kérheti meg egy nőrokonát (nővérét, húgát, unokatestvérét stb.), hogy adjon petesejtet. A férj (ha a feleségével gond van) nem kérheti meg a saját húgát, hogy adjon. Hogy?! A férj spermája és a húga petesejtje? Ezt hívják vérfertőzésnek.

Csak a feleség részéről működik ez a megoldás rokoni szálakkal.

Ugyanakkor olyat már hallottam, hogy a feleség megkérte egy jó barátját, hogy tegye meg ezt nekik. Ha belement a barát, hoztak egy papírt, hogy másodunokatestvérek vagy ilyesmi. (Nem tudom, kivel kell aláíratni... Közjegyző talán.) Ki fogja bebizonyítani, hogy nem rokonok? Senki.

Szóval még ilyen kiskapu van, ha valaki bevállalósabb.

#28 Nem a különböző kivel-mi-nem-stimmelhet eshetőségeket vettem számba, hanem hogy Mo-n mire van megoldás. Arra, amit írsz, arra nincs - csak az örökbefogadás. Meg arra lehetne a béranyaság, de ugye ez illegális itthon.

Amúgy írta itt valaki, hogy nem tudna petesejtet adni rokonnak. Szerintem én sem tudnék. Nálam ugye ez teljesen elméleti felvetés, nem tudtam szülni, mondhatni semmire sem jók a petesejtjeim, de ha szültem volna gyereket és megkeresett volna mondjuk unokatestvérem egyik lánya, hogy adjak petesejtet... Nem hiszem, hogy képes lettem volna rá. Ahogy írjátok: nagyon furcsa lett volna a tudat, hogy van egy gyerek, aki belőlem és a rokon lány férjéből van és velük él.

Testvérnek talán adtam volna, ha fordított lett volna a helyzet, mint a nővéremmel.

Amúgy az a furcsa, hogy rettenetes testvérek voltunk a nővéremmel. Gyűlölt, mikor kicsik voltunk. Mindig egyke akart lenni, én meg ebbe belerondítottam. Pokol volt mellette felnőni. Azóta van normálisabb kapcsolatunk, hogy már nem élünk egy fedél alatt.

Sosem fogom elfelejteni, hogy azonnal rávágta, hogy adna petesejtet, mikor erről beszéltünk a sikertelen lombikom után. A szeme sem rebbent, a világ legnagyobb természetességével mondta.

Azt hiszem, így kell helyrehozni 22 év testvéri kínzást. :) Sok ronda dolgot elkövetett ellenem a nővérem, de az ilyen helyzetekben mutatkozik meg, hogy amúgy jó ember és szeret.

Hálás vagyok neki, hogy belement volna.

Most pedig szereti az örökbefogadott lányomat.