Tényleg ennyire fontos a nyaralás?

Én mondjuk a Duna mellett nőttem fel és az összes nyaramat a Balaton partján töltöttem, szóval nekem ezek természetes dolgok voltak, de szívesen emlékszem vissza, mikor kiskoromban a szüleimmel elutaztunk tengerpartra, szállodába.

Szóval szerintem fontos, hogy meglegyen a nyaralás élménye, természetes legyen a gyereknek is. Sok embert ismerek, akinek nincs erre igénye, sosem nyaral, nekem ez nagyon fura, de elfogadom, hogy ilyen is van.

Hitelből sosem mennék nyaralni. Pont. Ti most ebben a helyzetben vagytok, így nektek adok igazat. És azt is aláírom, hogy nem "tud" mindenki nyaralni, aki pedig nem tud és nem is akar, az ne is menjen holmi külső behatás miatt, mert neki valóban nincs értelme. Értem ezalatt azokat, akik kicsit sem tudnak, vagy akarnak leengedni, ellazulni, megélni pillanatokat, mert egy nyaralás alatt is csak a szürke hétköznapok feladatai vannak a fejükben.

Én sosem jöttem haza kipihenten nyaralásból. Egyszerűen, mert a parton dögléstől is fáradtabb leszek, mint voltam, de alapvetően nem a parton döglős nyaraló típusok vagyunk. Ilyen formán pedig fizikailag sosem pihenésről szólt egy nyaralás nálunk, inkább felfedezésről, rengeteg kalandról, programozásról. Szellemi értelemben viszont imádom, hogy teljesen máshol jár az agyam, mint itthon és végre az egymásra koncentrálás a legfontosabb, nem az, hogy mosni kéne, meg porszívózni, füvet nyírni, de a gyerekeknek lassan esti rutin, alvásidő, blabla... Mindannyian kiengedünk kicsit, hagyjuk hogy elvarázsoljon az új hely atmoszférája, beszippantsanak az élmények, elfelejtük a szürke szélmalom teendőket, akkor kelünk és fekszünk, amikor, azt eszünk, amit megkívánunk és azt csinálunk, amit csak szeretnénk. Lehet ez egy 5 csillagos tengerparti hotel, de egy mátrai kemping, vagy egy kis vendégház is, tök nem ez számít. (Életem legszebb nyarait töltöttem a nagyimnál minden luxus nélkül...) Szellemi értelemben nekem két gyerekkel is ugyanolyan felüdülés egy nyaralás, mint előttük. Fizikai értelemben meg ugyanannyira nem. :D

Én kifejezetten szeretem azt is, hogy amióta a gyerekeink vannak és velük nyaralunk, teljesen más szemszögből látunk különböző helyeket. Megtanítanak újra egy kicsit gyerek szemmel tekinteni a világra. Megélni, megállni, rácsodálkozni, lelkesedni.

A nyaralás részemről a minőségi idő csúcsa, így számomra fontos. Nem kell, hogy mindenkinek az legyen és pláne nem kell, hogy valaki kényszeresen menjen, csak mert Jucus azt mondta, vagy Gizi mit fog mondani, avagy mit posztolok a facebookra!?

Visszakanyarodva: ha hitelből menne, akkor részemről felejtős. Tehetitek élménydússá a nyarat úgyis, ha ez kimarad.

37! A 46os válaszodban nagyon érződik a lenézés. Én is írtam, 32 évesen láttam először a Balatont, gyerekeinket is vittük. Kelet Magyarországot előtte teljesen bejártuk.

Nem kell sajnálni a gyerekeimet, mindent megkapnak, ami kell, nálunk nem a pénzhiány miatt nincsen állandó nyaralgatás. Csak éppen más az értékrendünk. És hála a jó égnek nem is azt fogom továbbadni, hogy nézze le azokat, akik szegényebbek. Jó pár millánk van félretéve, de akkor sem szeretünk utazni, nekünk jobb program egy állatkert, meg a medencézés itthon, játszóház, stb. Ez van, nem kell szíven venni, mindenkinek más az értékrendje, én is, férjem is telibe kakáljuk a Balatont. Kb a legdrágább hotelba mentünk, hogy biztos jó legyen, jó is volt, elég is volt az a 2 nap. Majd ha nagyobbak lesznek, megyünk még, addig is a 3 várossal odébb lévő látványosságok is jók lesznek.

Az sokkal fontosabb, hogy szeretetben nőjenek fel, mint a kirándulás, remélem ebben egyetértünk. Peace, és tedd félre a lenézésedet, mert az, hogy valakinek nincs elég pénze, nem azt jelenti, hogy rosszabb anya!!!

Azt még hozzátenném, nekem gyerekkoromból jobban megmaradtak a szalonnasütések, a kártyázások, társasozások, amikor együtt voltunk. Nem a nyaralások.

2 mamám közül az egyik vitt ide oda. A másikat szerettem jobban, a közös kertészkedés ezerszer jobb volt, mint a kényszeredett kirándulások.

Egy gyereknek ezek fontosabbak, mint hogy éppen hol van.