Tényleg ennyire fontos a nyaralás?

Akkor meg is válaszoltad a kérdést. Nem így nőttél fel, nem hiányzik. Mi mindig jártunk nyaralni gyerekkorom óta, nekem hiányérzetem lenne, ha kimaradna.

Egyik sem jobb vagy rosszabb, nem vagyunk egyformák.

Azért is tart itt ez az ország, ahol. Vedd fel a kölcsönz, mert nyaralni kell, àjfon és plazmatéjvé kell a fa alá, közben meg kenyérre már nincs pénz. Egy kis pénzügyi kultúrát nem ártana tanítani az iskolákban.

Megsúgom: egy gyerek leszarja a tengerpartot, ha otthon is jól érzi magát, egy lapáttal el tud játszani a homokban egész nyáron.

Lehet nagyon jó 1 napos programokat is szervezni, nem kell hitelből nyaralni menni. A gyereknek fontosabb az együtt töltött minőségi idő.

Mi 3 és 4 éves gyerekkel idén 1x voltunk nyaralni, 1 éjszakát aludtunk ott, meg mi is mentünk ide oda fél-1 napos programokra.

De a legjobb élménye akkor is az volt a gyereknek, mikor Pesten mentünk 1 megállót metróval. Azóta is azt meséli mindenkinek. Szóval kiszámíthatatlan mi fog neki tetszeni. 🙂 Mi megengedhetnénk a nyaralást, kb bárhová, de egyikünk sem szeret nyaralgatni. Nekünk évi 1x1 éjszaka belföldön bőven elég, meg ugye ezek a fél-1 napos programok, amiből több van. Majd hosszabb nyaralásra akkor tervezünk menni, ha kicsit nagyobbak, hogy ne fáradtabban jöjjünk haza, mint ahogy elindultunk.

Nekünk 1 nap strand volt a tavalyi év fénypontja meg az elmentünk a reptérre repülőket nézni...

Leszarja a tengerpartot

Ilyen kérdéseknél hálát adok hogy van nyaralónk. Nyílván az én számból könnyen hangzik, de szerintem is fontos. Nem csak mert élmény nekik, hanem mert nem lesznek beszűkültek, hanem nyitott lesz nekik a világ. Nekem van olyan ismerősöm aki még sose volt a Balatonnál és minden vágya látni. Már vagy 22 éves, de értitek a Balatonnál? Mert ha azt mondja nem látott tengert, vagy óceánt, na de a Balcsit se? Szóval szerintem is a szülőnek ez valahol kötelessége, már feltéve ha célja hogy a gyerek ne a beszűkült 2 utcában nőjjön fel. Nekünk alig 1 éves a gyerek most fogunk vele először repülni. Be vagyok szarva, nyűg az egész, és nyilván anyagilag is kényelmesebb lenne itthon lenni, de mégis úgy vagyok hogy el kell menni, mert azt szeretném ha neki ezek a dolgok ne legyenek újdonságok felnőtt korára, hogy lásson világot.

Amit tanácsolok, minden hónapban félrerakni a nyaralásra, és nem kell minden évben menni, legyen 2 évente, de megéri szerintem ezt az áldozatot.

Majd mentek jövőre, ha visszamentél dolgozni sokkal jobban fogtok állni. Hitelből tuti nem nyaralgatnék.

A 2évesnek igazából még tökmindegy, hogy hol pacsál, neki az még nem akkora élmény (mondom ezt úgy, hogy mi sokat járunk. Kisebbel is voltunk, NEKÜNK esett jól a férjemmel a tengerparton lenni, a kicsi ugyan olyan boldog volt a tengernél, mint a strandon. Volt víz, lehet pacsálni, egész nap együtt vagyunk, nem kell házimunkáznom így több minőségi idő jutott stb) A 4,5éves már másabb, de ha 5-6évesen nyaral először úgy, hogy ott alszik valahol az sem késő. Az egy-egy napos kirándulás is móka, nálunk tavaly az volt a kedvenc az ovisnak, hogy elmentünk sétálni az erdőbe és látott egy nyuszit. Mindenkinek azt mesélte, hogy milyen szuper nyara volt, hisz látott igazi vadnyuszit... Elötte Horvátországban voltunk egy hetet, azt futólag említette csak, volt pacsálni a tengerben, meg messze van és sokat kellett autózni. De a vadnyúl volt a nyár "sztárja" 🤷🏼‍♀️