Rettenetes utálom az anyaságot már. Èrez így más is?

A felelőtlen gyerekvállalás újabb példája. Sajnálom a gyereket, mert ő amúgy semmiről nem tehet, nem ő kérte, és senki más sem tartott pisztolyt a fejedhez hogy szülj csak mert ez a szokás, és másoknak is van.

Jobban át kellett volna gondolni akarod e te ezt az életet, de úgy tűnik nem vetted a fáradtságot ehhez. Most már így jártál. Kutya kötelességed tisztességesen végigcsinálni.

Tudod egyre többen vagyunk akik úgy döntenek, pont azok miatt is, amiket leírtál, hogy nem akarnak gyereket vállalni. Ez nem véletlen. A gyerekvállalás egyértelműen felborítja az addigi életét, és teljesen normális, ha valaki erre nem vágyik.

Nem is értem hogy gondoltad ezt az egészet. Nekem tudatos gyerekmentesként is egyértelmű volt mindig, hogy szülőnek lenni egy nagy kalap szívás, túl nagy kötöttség, le kell mondani a szabadságról, a saját igènyek bizony háttérbe szorulnak ha gyereked van. Egy babának pl nem mondhatod, hogy etesse meg magát ha éhes, teljesen mindegy mióta nem tudsz tőle aludni mert nonstop ordít, nem mondhatod hogy anyának olvasni vagy barátnőzni van kezdve mikor el kell cipelni a játszótérre hogy levegőzzön, játsszon, nem mondhatod hogy szálljon le rólad hogy végre levegőt kapj, vagy szexelhess a férjeddel csak mert állandóan a nyakadon lógna. A kisgyerekek ilyenek.

És igen, józanul átgondolva, aki nem ilyen életre vágyik, jobban szeret a párjával kettesben élni szabadabban, kötöttségek nélkül, dönthet úgy, hogy nem zárja magát önként börtönbe egy gyerekkel.

Ezek a dolgok olyan természetesek, mint hogy egy kisbaba mellett akár évekig is kialvatlan lehet az ember, beszarik, bepisil, hisztizik stb, miért kellett volna ezeket bárkinek a szádba rágni? Ha még korábban valaki megemlíti, hogy milliószor gondold meg, neked való e a gyerekes élet, még te lettél volna felháborodva, hogy valaki szólni mer, biztos vagy e a dolgodban, mert visszaút nincs.

Most màr próbálj megbékélni a helyzettel amibe ástad magad, idővel majd elköltözik a gyerek, ha felnő.