Rettenetes utálom az anyaságot már. Èrez így más is?

Amikor nagyon kicsi volt a babám nem tudtam enni, mert nem lehetett leülni vele, hiába volt rámkötve.

Olyan kaját nem ehettem, amihez kés, villa kellett, folyósat se.

Elkészíteni semmit nem tudtam, mondjuk egy szendvicset, mert nem állhattam egy helyben a gyerekkel.

Egy ideig úgy tudtam enni, hogy a férjem munka előtt turmixolt nekem zabos gyümölcsturmixot.

Amikor a gyerek aludt az se volt megoldás, mert sokszor otthon se voltunk, babakocsiban vagy rámkötve aludt (otthon 15-20 perc után már ébredt is- ez nekem nem netto 20 perc mert 10 perce alszik, akkor rakom le és 10 perc múlva ébred).

Egy joghurtot vagy egy pogácsát mondjuk megeszik az ember, de itt inkább egy normál, tápláló étkezésre gondol az ember.

Meg olyan is volt, hogy veeeeeeegre elaludt, de ahogy felkeltem mellőle, azonnal ébredt.

Akkor mentem el pisilni ha már nagyon muszáj volt, mert ha felébred, újabb másfél óra altatás következik (talpon újra cipelgetve a babát), hát evés miatt nem keltem fel.

Szerintem tök egyszerű. Ha anya nincs jól, a gyerek sincs jól. Olyan NINCS, hogy nem eszek, amikor kopognak a szemeim, vagy nem megyek el a budiba, amikor már nagyon el kell, akkor sem, ha emiatt a gyerek 5,5 percig sír. Szerintem nem attól sz*r anya valaki, mert ezt megteszi, hanem éppen attól, mert kicsinálja magát csak mert gyereke van.

Nagyon nehéz babát kaptam a sorstól (szerintem), a reggelit mindig baromi későre húztam, hogy az ebédet már nyugalomban eltudjam fogyasztani, amikor a férjem hazaér. Eltelt egy év. A gyerekem még mindig baromi "nehéz". Ha leülök enni és nem úgy jön ki a lépés, hogy vele együtt eszek, akkor csimapszkodik ordítva a nadrágomba a szék mellett... De megtanultam úgy végezni a nagy dolgomat is, hogy közben a lábam mellett ül és magyarázok, éneklek neki. Az idők alatt annyi változott, hogy én ebből már nem csinálok lelkiismereti kérdést. Én is ember vagyok, nekem is vannak igényeim és ezt a gyereknek meg kell tanulnia szép lassan. Semmivel sem leszünk előrébb, ha kicsinálom magam, sőt. A gyereknek egy kiegyensúlyozott anyára van szüksége, az pedig nem megy, ha mindenben a gyerek alá rendelem magam. Így is muszáj, az élet éppen elegendő területén.

Mondom ezt úgy egyébként, hogy a kislányommal 7 hónapig csak úgy tudtam kitenni a lábam, hogy úgy ordított minden hordozó eszközben, mint akit nyúznak... amikor én a születése előtt fél napot nem tudtam a lakásban a s*ggemen ülni.

Van egy 6 évesem, ő ehhez képest szobanövény volt... Nagyon komoly mélypontokat éltem/éltünk meg, de ígysem csinálnám soha vissza!

102.

Már bocsi, de ez a te hibád hogy ennyire magad mellé szoktattad.

A kiságyban egyedül simán alszik órákig ha kimegyek ha nem. Ez nem csak neked szól de miért csodálkoztok annyira hogy semmit nem tudtok a gyerek mellett csinálni, ha teljesen magatokhoz láncoljátok őket?

Miért kell minden percben ölben tartani? Így neked is rossz lesz és a gyereknek is. Ez már inkább önsajnáltatás sokszor, persze tisztelet a kivétel.

És ne értsétek félre nem azt mondom hogy nem nehéz az anyaság, mert borzasztóan az, de azért ez túlzás amit néhányan írnak.

Egy 3 hónapos baba egyedül álló anyukája :)

#104

Nem kell elhinned.

Örülj a szerencsédnek (bár azt hiszed te szoktattad így), érezd magad jó anyának.

104 vagyok

Az hogy jól alszik, az nem az én érdemem hanem szerencse. De nem is ez volt a mondandóm. Az az "én érdemem" hogy a kiságyban alszik és nem velem. Ez rettentő sokat segít. Így szokta meg hogy ha oda lefektetem akkor csend és alvás. Sosem hisztizett. Ez befolyással van arra is hogy megtanul önállósodni vagy legalábbis kialakul a hajlam rá. Így pl napközben is simán elvan a játszó szőnyijén amég én mellette megtudok főzni vagy ki tudok takarítani. Persze közben folyamatosan nézek rá és beszélek is neki. De simán elnézegeti a forgós,villogós,csillogós játékait akár egy órán keresztül is. Minden gyerek más és nem azt mondtam hogy nem, csak szerintem ez megkönnyíti egy anya dolgát. És akárhogy ekéztek akkoris (mégegyszer tisztelet a kivétel) szerintem manapság az anyák saját maguk dolgát nehezítik meg ezzel a túl aggódással. A későbbiekben is segíthet ha kicsit le tud szakadni anyáról.. mert majd megnézem aki egy pisilés erejéig nem hagyja egyedül a gyereket azt mondjuk hogy fogjátok ti is és a gyerek is megélni ha elkezdődik az ovi..

Természetesen mindenki nevelje a saját gyerekét. Én csak az én véleményem osztottam meg.

#108

Csak ismételni tudom önmagam.

Nagyon szerencsés vagy.

Nem minden gyereket lehet külön ágyba szoktatni, akár elhiszed, akár nem és nem minden gyerek van el a csörgőkkel addig amíg az anyja megfőz.

Ha elvan a gyereked az nem a te érdemed, hanem szerencse.

Plusz számtalan olyan eset van, amikor a baba x ideig jók alszik a kiságyban, aztán soha többé, minden éjjel megy át a szülőkhöz.

Az én kislányom egyedül alszik az ágyában, de mindig mondtam h ez nem azért van így mert én vagyok a király, hanem mert Ő az, aki fogékony a külön alvásra.

Viszont soha nem maradt el egyedül sehol pár percnél több ideig, ha hagytam sírni ha nem.

Olyan sincs, hogy az etetőszékben elülne, amíg főzök valamit. Konkrétan egy teát nehéz megfőzni mellette.

Ha becsukom a konyhaajtót és a földön van, ő nem játszik el addig amíg kaját csinálok (nem is lehet mert mászik fel mindenre, folyamatosan figyelni kell és gardírozni)

És ő vele még akkora nagy gond nincs is.

Vannak sokkal nehezebb eset gyerekek is.

Úgyhogy ha neked könnyű, akkor örülj neki, de ha nem hagytad órákig ordítani a gyereked napokon keresztül, akkor nem a te érdemed h ilyen.

Én is minden nap amikor csak fogékony volt rá, azonnal hagytam egyedül játszani. Abban a pillanatban ahogy eljátszott egyedül, azonnal otthagytam. Minden nap. De mégse lehet sütni főzni mellette vagy nagytakarítást csinálni.