Rettenetes utálom az anyaságot már. Èrez így más is?

Persze, hogy azert pisil be. A ferjem unokaöccsével is ez volt. Az iskolapszichológus kért egy csaladterápiát, mert a 7 eves bepisilt. Az anyát továbbküldték pszichiaterhez. Nárcisztikus szemelyisegzavar lett a diagnózis. A sógornőmnek. A gyereken csak annyi latszott, hogy el van maradva, félénk, és bepisil.

A kerdező nyilvan megoldhatná a nyűgjeit, ha akarná. Nem, ő szenvedni akar, hogy milyen szar, es persze MINDEN baja csakis a gyerek. Nem is próbálja megoldani, ő ebben dagonyázik. Ne akarjatok neki tanácsot adni, látjátok, neki nem az kell, neki sorstarsak kellenek, hogy együtt szidják a gyereket, hogy minden miatta van, meg hogy SENKI NEM SZÓLT, hogy anyanak lenni nehéz. Komolyan beszarok rajtad, kerdező. Mehetsz pszichológushoz, de pénzkidobás lesz, mert ő is a te felelőssegedre fog rákérdezni. De neked ugye olyan nincs.

Itt a hozzá állásoddal vannak nagyon nagyon nagy gondok.

Egy család életét lehet jól, közepes és rosszul tervezni. Te egyértelműen az utolsó közé tartozol.

Szerintem nincs olyan szülő akinek nem hiányozna olykor a gyermek(ek) előtti élet, de ahogy ezt te megéled az nem normális. Egy huzamosabb több napos hiszti után van az nálam, hogy most igen de jó lenne nyugiba leülni és megnézni a gyűrűk urát. De ilyenkor a legtöbben tudod mit csinálunk? Megrázzuk magunkat és megyunk tovább. Nincs az a program vagy a szabadsággal ígért élet amiert oda adnám a fiamat. Nehez olykor? Igen. De alig varom hogy fel ébredjen hogy meg tudjam ölelni, imádom altatni mert akkor össze bújunk. Semmiért nem adnám.

Amiket te itt felsorolsz, ne haragudj de nem problema. Ezek totál átlagos hetkoznapi dolgok. Nekem semmi segitsegem nincs mégsem porblemazok ilyeneken. Tenyleg be kell pakolni a mosogato gepet? Ez problema? Tudod hányan mosogatnak kezzel megsem verik magukat itt…

Te igen komolyan depressziós vagy, en is voltam gyerek elott, tudom milyen. Olyan szinten nagynak latod a Mini problémáidat hogy mar a gyerek iránti szeretetedre is ra teszi a bélyeget. Tipikus tüneteket irsz le. Elválhatsz, elmehetsz, utalhatod a gyereket de ezek nem lesznek megoldások az alap problemadra. Ezt mar tenyleg kezeltetni kell. A férjednek igy igaza is van, ha lelepnél 2 nap mulva mennel vissza sírva…

Nagyon remelem leginkább a gyerek miatt hogy kezelteted magad, vagy tenyleg hagyod hogy valamennyire szep gyerek kora lehet, bar erre mar csúnyán ra tetted a kez nyomod…

"Ha már megszülted kötelességed neveli"

Igazából nem, nem kötelessége nevelni, lemondhat róla, maximum a gyerektartást kötelező fizetni. Szóval továbbra is az a kérdés, hogy miért kettős a mérce?

Én abban látom a legnagyobb problémát, hogy nem is akarsz ezen dolgozni, önvizsgálatot tartani, próbálkozni, neked csak az a megoldás, hogy "összeszorítod a fogad, és csinálod", illetve az lenne, hogy lelépj...

Írtad, hogy mész pszichológushoz, de úgy hangzik, hogy inkább csak azért, hogy neked ezt könnyebb legyen kibírni összeszorított fogakkal, nem azért, hogy feltárjátok a probléma gyökerét és dolgozzatok rajta, hogy jó anya és feleség legyél, ha már ezt VÁLASZTOTTAD.

De persze mindenki más hibás, aki nem fogta a kezed, ült le veled és készített fel az ÉLETRE.

Szerintem itt a szüleiddel való kapcsolatodban és a gyerekkorodban is érdemes lenne kutakodni, miért van ez.

Gyerekkori trauma, meg nem élt gyerekkor, amit most akarsz kiélni, téged sem szerettek, te sem akarsz stb bármi lehet.

De az a gond, hogy felnőtt vagy, nem vagy és nem is leszel már gyerek.

A gyerekek viselkednek így, ahogy te. Pont ezért lenne érdemes kideríteni ennek az okát.

Csak az a baj, hogy ezt te rohadtul nem is akarod!

Nem leszel már a régi, ne is álmodj róla...

Amúgy meg az ilyen oldalakon teljesen elmebeteg, ketyós emberek írogatnak.

Szerinted ha én mondjuk utálom a focit, csinálok egy oldalt, hogy de utálom a focit, gyertek szidjuk együtt??

Akik ilyeneket írogatnak, egyértelműen betegek, mert ha én utálok valamit, mi a f*szért rugózok rajta? Ilyen nincs.

Ide is sok hülye írogat. Utálja a gyerekeket, de itt lebzsel.

Normális? Nem.

Te meg ilyenek szavára adsz.

Az a helyzet h mindenki tudja h a gyerekekkel nehéz, mert most már nyíltan lehet beszélni róla (nyíltabban).

De MINDEN panaszkodás után ott van, hogy "de 100%-osan megéri" , "halálosan szerelmes vagyok a gyerekbe".

Meg arra gondol az ember h van akinek full szándékosan 3 meg 4 gyereke van, akkor annyira mégsem lehet durva.

Csak az a baj h minden ember más és mindenkit más tesz boldoggá.

Láttam egy videót ahol az anyuka 5kor kelt, hogy másfél- két óra alatt reggelit, ebédet meg uzsonnát pakoljon az 5 gyerekének és nagyon szerette ezt csinálni és nagyon boldog volt.

Engem ki lehetne nyírni azzal, ha 5kor kellene kelnem h kaját pakoljak.

Sajnos a gyerek dolog is olyan, amit kizárólag akkor lehet megtudni h neked való-e ha már benne vagy.

Mert lehet h Tudod h fel kell kelni éjjel, de nem biztos h tudod h fizikailag ettől megbetegszel és idegbeteg leszel.

Lehet h Tudod h a babák sírnak, de azt nem h ez a Te idegrendszered kinyírja.

Lehet h Tudod h mesét kell olvasni a gyereknek esténként, de nem tudhatod előre h a 100xra ugyanaz a mese teljesen ki fog készíteni.

Ha egy "tudatos gyerekmentes" igazán boldog az életében, az nem pazarolja arra az idejét és energiáját, hogy mocskolja a gyerekeket és a gyerekeseket. Nem látod az összefüggést? Amit az arcodba kapsz napi többször, te is olyan leszel. Miért vagy még tagja ennek a csoportnak, amikor már talán magad is belátod, hogy ez rád nézbe káros (azóta vagy ilyen, amióta a csoport tagja vagy)?

Dolgozz magadon! Lépj ki a csoportból, menj el pszichológushoz és kezdd el felépíteni önmagadat és a családotokat. Az a gyerek nem kérte az életét, te hoztad létre! Vállald a döntéseidért a felelősséget, szedd össze magad és nevelj belőle egy boldog kis krapekot... Ez a fontos, nem az hogy beteg emberek szenny csoportjában okulj miért is sz*r neked. Tanuljatok meg végre családként boldognak lenni ahelyett, hogy az egész életedet egy nagy negatív spirál lengi körbe és csak keseregsz milyen jó lenne ha.

Lehet durva példa, de... én is szeretnék gazdag lenni, mégsem sírom tele a párnámat, amiért nem vagyok és nem csatlakoztam gazdagok klubjába, hogy méginkább nyírjam a lelkem mennyire közéjük akarok tartozni... Szimplán csak hülye vagy, nincs itt semmi gond.