Van valaki aki nem szereti a gyerekeket és mégis van gyereke?

Ja és ettől függetlenül mindig is akartam saját gyerekét.

10# voltam

Mar kb 16 eves koromtol tudtam,hogy szeretnek gyerekeket.

3

Sosem akartam, nem szeretem őket.

Az esemény utáni nem hatott, miután utána néztem az abortusznak nem volt szívem elvetetni... Az elején bár marha nehéz eset baba volt azt gondoltam nem lesz ez gáz, hiszen amúgy is mindenhonnan azt hallani, hogy könnyebb, mikor nagyobb, 2,5 éves volt mikor megszületett a 2. Volt még 1 fél szép évünk, onnantól a nagynak olyan személyisége lett, amit senki nem tud elviselni, abszolút nem kompatibilis a családdal! A kisebb kb mint egy szobanövény, őt kb csak etetni kellett az elejétől és növekszik észrevétlenül... Szóval kettős ez, életem legnagyobb hibája volt, hogy azon a bizonyos napon amikor megfogant az első nem kerültem el jó ó messzire a páromat, viszont a kicsit szeretem - de ő nem is a a tipikus gyerek, inkább egy pici felnőtt némi gyerekes beütéssel.

Amióta vannak sokkkkal türelmetlenebb vagyok, sokkal előbb ordítok, nem bírom elviselni a többi gyereket, tiszta rosszul voltam az összes ovis (majd most az iskolás) ünnepségen, nem bírom azt a zajt amikkel a gyerekek járnak, a játszótereket messziről kerülöm.

Én a helyedben semmiképpen nem vállalnék, hiszen orosz rulett, milyen gyereket dob az élet.

Nem bírtam őket, leginkább azért mert nyál- meg maszat fóbiám van, a gyerekek meg ugye nyálasak és maszatosak. De amúgy sem tudtam soha mit kezdeni sem a babákkal sem a gyerekekkel, leginkább csak idegesítettek a hangoskodásukkal meg a hevességükkel.

Sajátot viszont mindig akartam, valahogy éreztem hogy vele más lesz. Lett is. Még csak fél éves, de ő a mindenem. Nem zavar ha összenyálaz, sőt bele eszem utána a babakajába, pedig biztos voltam benne hogy ilyet én soha nem fogok csinálni. És azóta valahogy a többi baba is jobban tetszik, kb mindet aranyosnak látom. A gyerekek hangoskodása is kevésbé idegesít.

Viszont szerintem ha te nem akarsz, az teljesen más helyzet. Ne szülj azért mert a párod ezt akarja. A párod dolgozni fog. Te fogsz vele 0-24 lenni. Te hordod ki, a te tested megy rá, te fogsz éjszakázni vele, te fogsz nap nap után egyedül otthon ülni vele. Csak akkor vállald be, ha te ezt szeretnéd. Mert amúgy ha nem jön az a bizonyos mindenr elsöprő anyai szeretet, akkor az egészből csak a tömény szívás marad. Mert amúgy az. Csak jó esetben annyira szereted a gyereked, hogy úgy érzed megéri.