Van valaki aki nem szereti a gyerekeket és mégis van gyereke?

Én is 29 vagyok, és sosem voltam oda a gyerekekért, a legtöbb irritál. Kivéve a két sajátom. Őket imádom. Egy kisfiam és egy kislányom van, és valóban össze sem lehet hasonlítani más gyerekekkel a sajátot.

Nyilván az enyémek is nyígnak, főleg a fiam. Idegesíteni is tud, és a türelmem is erősen próbára teszi. De attól még az enyém, és szeretem. El se tudom képzelni, hogy ne szeressem, mert épp hisztizik, vagy ilyesmi.

Nem szeretem mas gyerekeit.

Vigyazni sem szeretek mas gyerekeire,nem is vigyazok senkire a csaladbol sem.

Nekem van ketto,a vilagon mindennel jobban szeretem oket.

Nem szeretem a gyerekeket, a tinédzserektől kifejezetten irtózom.

A saját gyerekemet viszont nagyon szeretem, sőt mikor megszületett, akkor jöttem rá, milyen igazán szeretni valakit.

És türelmetlen meg azért szoktam lenni,mert mindenben csak magamra számíthatok, igazából senkim sincs.(és az ilyen irreális elvárások miatt készülnek ki az anyukák főleg,hogy egy anya nem lehet türelmetlen.DE.Lehet.Ő is ember,érzésekkel meg mindennel.)

Én nem voltam bizonytalan. Mindig is tudtam, hogy akarok majd gyereket.

Egyes vagyok.

Én sem rajongok a gyerekekért alapból.

Viszont nekem pont a sajátjaim miatt lettek elviselhetőbbek más gyerekek.

Már nem úgy nézek rájuk, mint régen.

Régen pl egy gyerekkel történt rossz hír a hírekben annyira nem kavart fel, mint már manapság.

Sosem szerettem más gyerekét. Most sem. Nagyon kevés kisgyerek van akivel szimpatizálok. A sajátaimat imádom, mindennél jobban szeretem.

Nincs a világon akinek mindig van türelme a gyerekéhez, ezt felejtsd el. Ez csak egy hamis blama, hamis elvárás.