Van-e értelme arra nevelni a gyerekeket, hogy idegenekkel ne álljon szóba?

Erről van egy sztorim. Velem előfordult egyszer egy játszótéren, hogy egy másik anyuka épp nem figyelt a 2 év körüli kisgyerekre, és a kisgyerek nyújtotta felém a kezét, mert félt továbbmenni a mászókán. Én is anya vagyok, ösztönből megfogtam, és mondtam neki, "hopp már meg is van, el ne ess." Bár ne tettem volna mert elkezdett papolni az anya, hogy többé ne tegyem, mert a gyerek ne szokja meg hogy idegenekkel szóbaáll.

Hát elszégyelltem magam, mert ciki volt, hogy így reagáltam, igaza volt. De annyiban nem, hogy mi lesz így azzal a gyerekkel, hogy senkiben se szabad majd megbíznia?

Jobbat mondok, engem a ne álljak szóba idegenekkel mellett arra is tanítottak, hogy ne adják kölcsön senkinek semmit, mert nem fogom visszakapni. Képzelheted milyen ciki volt amikor valaki otthon hagyta a tolltartóját, kért volna egy ceruzát én meg közöltem, hogy nem adhatok, mert anya azt mondta nem lehet.

És aztán csodálkoztak, hogy miért nincsenek barátaim...

8. amit egy ovisnak mondasz az az egész gyerekkorát befolyásolhatja, ami aztán a felnőttkorát fogja meghatározni. Pl. az itt említett "ne szólj senkihez, akit nem ismersz" ahhoz vezethet, hogy félni fog az idegenektől, gyerekkorában nem beszél senkivel, akit nem ismer, ezért bizalmatlan marad és nehezen fog ismerkedni felnőttkorában is.

Ha már mikulás: vannak, akik a mikulásban nem hisznek, de a laposföldben és egyéb hülyeségekben viszont igen.