Mit tennétek ha a gyermeket apja így beszélne a gyerekkel?

#10

Én is írtam az indulatkezelést. Nyilván ez az első opció, ha nem hajlandó rá, akkor befejeztük.

A saját férjemből indultam ki, aki már gyerekvállalás előtt hajlandó volt szembenézni a problémáival, és pszichoterápiára ment. Ehhez ultimátum sem kellett, és nem jutottunk el idáig. De ő ilyen apával nőtt fel, és nem ilyet szán a fiának.

10# vagyok. Igen,de ez nagyon ritka. Nálunk a rokoni körbe volt agresszív férfi (bántani éppen nem bántott sosem senkit), őt pl. nem érdekelte az sem,ha szétmennek,ő nem érzi magát annak és makacsul akkor sem hajlandó elmenni ilyesmire. Nem is ment soha. Gondolom ez olyan,mint aki alkoholista,ha nem látja be,hogy az és gond,nem fog tenni sem ellene. Ha meg családi minta, szerintem az a legnehezebb. Nálunk anyának és apának is volt egy egy borzasztó tulajdonsága,ami miatt menekültem kb gyerekként(nem erőszak),de még így ennyi év odafigyelés után is érzem,hogy bennem is fel feljön sajnos ez a rossz tulajdonság, már egyre kevesebbszer,de szerintem nehéz tudatosan kezelni. Arról nem beszélve akikkel eddig beszéltünk erről az öröklött mintákról hülyeségnek tartják, tehát ebből gondolom,hogy ritka,mint a férjed is hogy ki tud vagy akar lépni. Tehát vannak azért szép számmal makacs emberek.

Ezért lennék kíváncsi hogy ez csak most jött elő? Hány éve vagytok együtt kérdező?

Az én férjem is agresszívvá, indulatossá vált amióta megvan a gyerek, pszichológushoz jár. Egyelőre mérsékelt sikereket értünk el. Ha hosszú távon nem javul vagy átlép egy határt akkor sajnos külön válnak útjaink.

Először ő sem akart menni, nem akarta beismerni a problémát, de végül sikerült felismernie, mikor nagy veszekedés keretében, sírva kiabálva nyomatékosítottam, amit addig is folyamatosan mondtam. Most szembesülünk nagyon sok dologgal, amivel egész felnőtt korában nem akart szembenézni. És igen, toxikus családból származik, sok elfojtás van benne, amiket előttem is remekül maszkolt az együtt töltött évek alatt. Jelenleg nagyon szélsőséges a viselkedése, egyik pillanatban örömkönnyezve fogja a gyereket, meghatódva hogy mennyire szereti, máskor meg "fogd már be a pofád" egy csecsemőnek...

Soha nem olvastam ilyenről azelőtt ezért is írom le, nyugodtan le lehet pontozni,mert tudom hogy sokakat az zavar, hogy nem váltam még el.

Én nem csinálnék semmit. Mert ismerem a férjem és tudom, hogy nem bántaná.

Neked kell ismerni a te férjed, hogy ez mögött mi van. Hogy képes lenne e bántani és ugye azt is nézzük mit csinált a gyerek akár századik rászólás után is. Mitől borult ki a férjed.

Azért ahol az apa soha nem bántja a gyerekét ott ez a gyereknek elég hamar leesik és egy idő után az apa azt mond amit akar.

Nekem is volt mikor apukám megígérte a verést de csak nevettem mert soha nem bántott.

Szóval azért ilyen is van , hogy az a szülő fenyegetőzik aztán a gyereknek soha semmi baja nem lesz se lelkileg se testileg.

Ha meg a másik véglet van, hogy komolyan megveri és esetleg te is kapsz akkor a te dolgod lépni. De ezt mi nem tudhatjuk nálatok mi van.