Anyukák, nem aggódtok az anyagiak miatt második/többedik gyerek vállalása előtt?

Azt is bele lehet tervezni, hogy mi van ha nem lesz egészséges a gyerek... Ha csak nem hármasikrek, azért az első és a második után is újra lehet gondolni, hogy két "problémás" gyerkőc mellé vállalok-e harmadikat akkor is, ha amúgy lehet hogy neki is lesz valamilyen eltérése. Persze, nem derül ki minden 2-3 éves korig, de azért 5-6-7 éves korra, mire a harmadik jönne, általában sok minden igen. Szóval persze. Mindenre nem lehet előre tervezni, de azért mégis lehet.

Ha már most centire jönnek ki a hónapok és nincs kilátás jobbra, akkor én várnék pár évet és ha továbbra sem javul a helyzet, akkor lemondanék a második gyerekről. Mert igen. Egészségesen is költséges egy gyerkőc és mivan, ha nem lesz problémamentes? Inkább tudjunk tisztességgel felnevelni, iskoláztatni egyet, mint kuporgatva, sok-sok lemondással, olyan alap dolgokról lemondva, mint szemüveg, vagy külön óra, vagy akármi... kettőt.

Nem aggódtam az anyagiak miatt. Ha egyedül maradok a gyerekekkel is boldogulunk. Nem ilyen kényelmesen, de boldogulunk. A férjem is boldogulna.

Amíg GYED-en vagyok, a férjemnek kötöttünk életbiztosítást, hogy bármi történjék ne adj isten vele, ne az legyen a legnagyobb gondom, hogy hogy tudok azonnal visszamenni dolgozni, hogy finanszírozni tudjam a megélhetésünket. A biztosítási összeg úgy lett beállítva, hogy az minden hiteltartozásunkat is fedezze és megtakarításunk is van viszonylag sok, amihez nem nyúltunk eddig szerencsére. Szóval én nyugodtan feküdtem le egy gyerek mellett is aludni ilyen szempontból és nyugodtan fekszem le kettő mellett is.

Ez egy nehéz kérdés. Egy bizonyos szempontból nyilván aggódok, mert nincs 20 évre előre megtakarításunk, és azt is megtanultuk már, hogy nem igazán van fix munkahely (akkor sem, ha annak hiszi az ember), történhetnek sosem várt dolgok, betegségek, halál, válás.

Tehát ha így nézzük, a többség kb. egy gyereket sem vállalhatna, nemhogy 2-3-at.

Hát akkor nehéz kérdés, mert ha több problémád is van, gondolom ketyeg jobban az óra. Sajnos most egyre több család van így, hogy még kijönnek, de már félre tenni nem tudnak, mint egy-két éve, mert egyszerűen annyira megnőttek az élelmiszerárak és ha növelték is úgy-ahogy a fizetéseket, de a többségé nem követte ezt a mértékű inflációt. (És valószínűleg a piramis alján még több család van, akik ez előtt sem tudtak félrerakni és most már ki sem jönnek.) (Hála Brüsszelnek, mint tudjuk. :D)

A helyedben, ha nem hajt a tatár, megvárnám a dackorszakot, hogy még mindig akarok-e, ill. egy fél-egy évet dolgoznék, hátha nagyobb fizetésből több lesz az apanázs, addig meg próbálnék nem agyalni ezen. Hátha addig változik a világ folyása is valamerre. Aggódni amúgy sem érdemes, mert semmit nem használ, nem véd meg és okosabb sem leszel tőle, viszont elrontja azt, hogy a most szépségeire tudj koncentrálni.