Mit tegyek? Elsős lányom előre tanulgat, ezért gyorsan végez mindennel, a tanára szerint ezt büntetnie kell. Kinek van igaza?

Inkább most vedd ki a suliból, minthogy a félelem, hogy máshol nem tud beilleszkedni tönkre tegye az életét: így nem lesz motiválva a tanulásra, el fogja venni a kedvét a tanárnő. És még csak október van, a gyereked pedig elsős - Hogy a P.CSÁBA ismerte meg annyira a tanárnő 1 hónap és 2 hét alatt annyira, hogy a képességeiről mondjon bármit is, pláne negatívat?! Az pont okosságra, értelemre utal és motivációra, jó tanulási kedvre, hogy egyedül!! előre tud tanulni, nem várva meg a tanár bugyuta magyarázatát... Más gyerekek ilyenkor még körülnézni sem mernek a teremben, nemhogy előre tanulni...

A kislányod könnyen be fog illeszkedni másik suliba is, a gyerekek ebben a korban még nagyon rugalmasak, befogadók - emiatt ne aggódj. mondd el neki, hogy okosabb iskolába fog járni, mert nagyon okos és kész. Pár hét és lesznek új barátai, a mostaniak telefonszámát is elkérheted és ápolhatjátok velük a kapcsolatot, ha a kislányodnak igénye van rá.

Bármit beszélsz a nővel, bárhogy próbálod ezt elsimítani, a tanár negatív érzéseit nem fogod tudni sehogyan kezelni és sajnos azt a kislányod mindig is érezni fogja. Az első 2-3 év a suliban alapvetően meghatározó a későbbiekre nézve. Ne félj a váltástól!

Ha jól értem amit írtál, akkor én a többiekkel ellentétben a tanárral értek egyet. Mert ha ő otthon már előre megcsinálja a másnapi anyagot, tehát készül, akkor valóban tisztességtelen a többi gyerekkel szemben, akik az órán sajátítják el az anyagot. Hiszen akkor persze, hogy ő az első aki készen van a feladattal, még akkor is ha nem tölti ki a feladatot a könyvben. És az meg szemétség a többivel szemben,hogy van képe még elsőnek jelentkezni is és valóban hátrányban érezheti magát a többi gyerek, hogy ők akkor találkoznak előszőr a dolgokkal. És tanító néni meg magyarázhatja, Marika nem azért csinálja meg a feladatot gyorsabban, mint ti, mert annyira ügyes és okos, hanem mert tegnap ő már ezt megcsinálta. És mit csináljon a többi gyerek, álljanak neki ők is kitölteni a könyvet, hogy másnap versenybe legyenek a lányoddal.

Én egyébként nem is engedném ezt, nem azért, mer büntetés jár érte (ami egyébként nem büntetés, hiszen nem fekete pontot kap, hanem a tisztességtelen előnyből eredő jutalomtól megfosztás, a helyszínen elvégzett munkáért járó jutalmat nem kapja meg, teljesen jogosan, hiszen ő nem ott végzi ezt el)Szóval nem engedném, mert nem vezet jóra, hogy ő előre készül.

Én sem értek egyet a tanítónővel. Ezt az egész fair vagy nem fair kérdést is teljesen fölöslegesnek találom, hiszen egy osztályban soha nem kiegyenlítettek a viszonyok a gyermekek értelmi képességeit, szorgalmát, magatartását, felfogóképességét, motivációit illetően. Az a tanítónő, aki egyengyermekeket akar faragni az amúgy cseppet sem destruktív egyéniségekből, rossz tanítónő, és valószínüleg az idő során más téren is tapasztalod majd ennek a hátrányait, ezért én is azt javasolnám, hogy válts osztályt, de szerintem iskolát is.

Azzal az érveléssel sem értek egyet, hogy a kislány valójában nem jóképességű, csak szorgalmas, és ebből később hátránya lesz. Hát kikből lesznek a jóképességű osztályelsők, ha nem a szorgalmas tanulókból? Pont ez a motiváltság és szorgalom az, ami révén képességei is fejlődhetnének. Mert bár sok velünk született dolgot hordozunk magunkban, ám alapvetően nem a velünkszületett tehetség határozza meg, kiből lesz sikeres az iskolában. Iskolában az lesz az élen, aki megfelelően motivált, és tanul, mégha totális antitálentum is, de ilyen a legritkább esetben van, mert a gyermek képességei pont a kielégített tudásszomja által fejlődnek. Motiváltságát pedig siekrei és elismertsége serkentik. Ezért egy különös tudásszomjjal megáldott elsős(!!!) gyermekre rásütni, hogy amúgy nem is tehetséges, vérlázító ostobaság.

A fair vagy nem fair témához még: például egy gyermek, akivel otthon gondosan foglalkoznak a szülei, igazságtalan előnyt élvez a rossz szociális és kulturális háttérből érkezőkkel szemben?

Mondjuk ha Magdikával a szülei mindig leülnek megírni a házifeladatot, Sanyikával meg cseppet sem törődnek otthon, pedig mindkét gyermek hasonló képességekkel rendelkezik, Magdika előnye nem fair Sanyikával szemben, és be kéne hívni a Magdika szüleit, hogy kéretik nem foglalkozni otthon a gyerekkel, mi több, kollektívan be kéne tiltatni a gyermekekkel való otthontanulást, mert így a kevésbé szerencsések nem tudják tartani a lépést? Vagy Sanyika szüleit kéne megregulázni, akiket aztán regulázhatnának akárhogy, akkorsem tudnának több időt fordítani a gyermekre, vagy mondjuk maguk is csak nyolcosztályt végeztek, és azt is tíz év alatt?

Persze ez badarság, hisz a gyermekek otthoni környezetének különbözőségei természetesek. Miért kevésbé természetes hogy adottságaik is mások? Vagy a szorgalom és önmotiváltság nem tartozik az adottságok közé, csak és kizárólag az, hogy milyen gyorsan old meg egy új feladatot?

Abszurd, hogy egy gyerek ne tanulhatna többet annál, mint amit kell. Egy tanárnak kutya kötelessége ilyenkor különfeladatokat adni.

20 éve az én elsős-másodikos tanítónőim is oda tudtak tolni az orrom alá egy másik munkafüzetet órán, hogy azt oldogassam, és még másik három-négy diák orra alá is. Ennyit megtehetne a ti tanítónőtök is.

Utolsó vagyok.

Harmadikra már jól elkülíthetően én voltam az osztályelső, harmadikban már országos tanulmányi versenyt is nyertem, és minden tanár próbálta a legtöbbet kihozni belőlem. Kivéve az osztályfőnökünket, akihez harmadikban és negyedikben tartoztunk. Nemhogy nem értékelte a szorgalmamat, de mintha még irritálta is volna. Büszke voltam a sikereimre, melyik nyolcéves ne lenne büszke arra, ha megdicsérik? Hát ő alaposan letörte a büszkeségemet. Megjegyzéseket tett rám az osztály előtt, gürizős rátarti stréberként kezelt, és míg addig semmi problémám nem volt az osztálytársaimmal, onnantól teljesen kiközösítettek. A szüleimmel akkoriban beszélgettünk az iskolaváltásról, amit én megfutamodásként éltem volna meg, tehát maradtam. Ma már tudom, hogy mennem kellett volna. Máig feloldatlan görcsösséget hagyott bennem az a néhány év. Az általános végére már rendeződött a helyzet, hatodikban már egész jól elfogadtak, de mindig is megmaradt bennem valamiféle feketebárány-tudat, egyfajta kirekesztettség érzése.

Ma már én is anya vagyok, és én nem fogok filózni rajta, hogy egy hülye tanítónővel szemben a lányom pártjára álljak-e.

Ráadásul ha a ti tanítónőtök igazságtalan előnyként kezeli a lányod szorgalmát, ezt a hozzáállást az osztály is át fogja venni előbb-utóbb, és könnyen lehet, hogy kevéssé lesz így népszerű a lányod.