A férjem még várni akar a babával anyagi okokra hivatkozva. Hogy lehet nem gondolni valamire amit mindennél jobban szeretnék? Mással is megesett ilyen?

Nálunk a férjem akarta hamarabb, de nem piszkált vele. Nagyon jól tette! Mostmár én is szívből akarom, rosszérzések nélkül.

Ne piszkáld, az nagyon fontos!Lehet, hogy anyagi okok miatt, de az is lehet, hogy más miatt akar várni. Lehet, hogy nem érzi még magát alkalmasnak rá, vagy tart tőle! Nem szabad erőltetni! Annak soha nincs jó vége.

Nálunk ez új zajlott, hogy egyszer beszéltük meg, de akkor komolyan és odafigyelve, nem csak úgy odavetve. Elkezdte mondani, hogy ő már szeretné és nem baj ha én még nem. Ő várni fog, nem piszkál vele, de ha én is megértem rá szóljak és belekezdhetünk. Nagyon édes volt! :) És nagyon jól esett! Próbáld ezt! Mond el neki egyszer! őszintén, de hagyd nyitva a kaput!

Mi is vártunk volna még a kisfiunk érkezésével, szintén az anyagiak miatt. De egyszer az óvszer kiszakadt, mi meg úgy voltunk vele, hogyha egy alkalomból összejön, akkor az égi akarat... És összejött! :)

Most 21 hónapos. Nem egyszerű az élet, szó szerint minden segítségre szükségünk van, hogy rendben legyenek a dolgok. Minden hónapban messiásként várom a postást, és néha nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a hó végén is legyen pelenka, popsikrém, gyümölcs a fiúcskának...

Most folyamatosan azon dolgozunk, hogy javítsunk az életkörülményeinken. Gyerkőccel már sokkal nehezebb, mint nélküle. De nem mondanék le semmi pénzért arról a boldogságról, amit a fiam jelent nekem.

Tény, ez egy mocskos, anyagias világ. És nincs könnyű helyzetben, akinek kevés a pénze. A gázost nem érdekli, megfagy-e a gyereked, ő leköti a gázt, ha nem fizeted a számlát... (Aztán kiküldi a 30 ezres csekket azért, hogy lekötötte a gázod...) De ha vannak nagyszülők, ha van, aki segít, akkor könnyebb egy kicsit.

Ha gyerekkel nem sikerül szert tenni biztos egzisztenciára, gyerekkel még nehezebb lesz. Persze közben ott a fő mozgatórugó, a kicsi, akiért az ember olyan áldozatokra is képes, amire másért képtelen lenne. Egy biztos. Pénz nélkül csak rengeteg lemondással lehet gyereket vállalni. Nálunk ő eszi a gyümölcsöt, a csokit, ő kap új ruhákat, a Jézuska is csak őhozzá jön... Miközben Apa reggeltől-estig dolgozik, hogy jussunk valamire.

Csak akkor vágj bele, ha elég erősnek érzed magadat, és a párkapcsolatotokat is! A gyermeked a legfőbb kincsed, az életed értelme. Természetes, ha mindent meg szeretnél adni neki. De van, amire mindenképpen szüksége van, ha van rá pénz, ha nincs. Az alapvető dolgokat mindenképpen ki kell tudnotok gazdálkodni, ilyen az étel, a gyümölcsök, zöldségek, a tápszer, a pelenka, a ruhácskák 2-3 havonta, és igen, szüksége van játékokra, bútorokra, és ezer dologra, amire csak menet közben döbbensz rá...

Azonban tény, hogy lehet, hogy mire ebben a világban "megteremtetek mindent", ami a normális élethez kell, már hiába próbálkoztok majd gyerekkel, mert nem fog összejönni. Láttunk már ilyet is... Ráadásul van, aki egy életen át dolgozhat, akkor se lesz soha saját házra, kocsira, stb elég pénze, mert egyszerűen az ő munkakörében nem fizetnek olyan jól. Akkor ő most mondjon le a gyerekvállalásról...?

Szóval nehéz kérdés ez. Nektek kell tudnotok, hogy képesek vagytok-e nehezebb körülmények között gyereket nevelni, képesek lesztek-e megvédeni őt a fogyasztói társadalom arrogáns támadásaitól (gondolok itt pl az osztálytársak rivalizálására, hogy kinek milyen divatos játékot hozott a jézuska, meg kin milyen márkájú ruha van, stb), hogy fel tudjátok-e vállalni mindezt akár egy életen keresztül...

Mi vállaltuk. Soha egyetlen percig nem bántam meg. De azt nem állítom, hogy néha nem sajog a szívem, amikor látom, hogy más családok nyaralni mennek, vagy éppen szülinapi zsúrt rendeznek a gyerkőcüknek a játszóházban... Csak remélni tudom, hogy mire az én fiam akkora lesz, már én is megtehetem mindezeket őérte...

igaza van az előttem íróknak.. nem szabad nyaggatni a férjeket emaiatt. Nálunk úgy volt hogy esküvő (július) után én már szerettem volna babát, de a férjem azt mondta hogy legyen inkább meg az anyagi hátterünk jobban a kicsihez (volt lakásunk és autónk már előtte is). Majd tavaly karácsonykor hazaállított nekem 2 doboz elevittel hogy kezdjem el szedni.. ezzel tudtam hogy ő is akarja a babát. Most 38 hetes kismama vagyok, és így hogy tudom hogy ő is akarta, nagyon boldog.

sok sikert, és kitartást kívánok!