Önző és éretlen ember vagyok, ha emiatt nem szeretnék gyereket?

28/f vagyok. A húszas éveim elején tudatosult bennem, hogy én nem szeretnék gyereket ès ez valamiért mostanra sem változott bennem. Ez akkor kezdett el bennem előjönni, amikor az akkori barátnőmnek nagyon sok kisgyerek volt a családjában ès azt vontam le az egészből, hogy egy nagy szívás az egész. Ha elmentünk nyaralni közösen ès a rokonok hozták a kicsiket is azt láttam, hogy a szülőknek ez minden csak nem pihenés. Balatonon voltunk, kb 5 percre volt a kemping, de a gyerekekkel kész tortúra volt a partra lejutni. Amikor lejutottak a szülők ott sem volt minden fenékig tejfel. Hol az egyik gyerek akart kijönni a vízből hol a másik. Az egyik fagyizni akart a másik hotdogot enni, ha az egyik meg kapta a fagyit a másik 5 perc múlva üvöltött, hogy ő miért nem kapott.

És én a mai napig úgy vagyok, hogy tuti egy idő után becsavarodnék, hogy egy napot se tudnék kikapcsolódni.

A másik meg folyton azt hallom a kisgyerekes kollégáktól, hogy hát semmit sem aludt, mert beteg a gyerek ès egész éjjel virrasztani kellett vele. Rólam azt kell tudni, hogy ha nem pihenem ki magam, akkor nagyon feszült leszek egész nap kb a legapróbb dolgon is felhúzom magam. És ezt sehogy sem tudom magamról levetkőzni. Jártam évekig pszichológushoz, de ha kialvatlan vagyok, akkor egyszerűen frusztrált leszek nem tudok ezzel mit kezdeni.

Meg nekem fontos azt is, hogy meglegyen az én időm. Járok sportolni, futni. Fontos az is nekem, hogy havi egyszer azért a haverokkal megtudjak inni pár sört, felszabadultan beszélgetni, de ez gyerek mellett mind megszűnne.