Önző és éretlen ember vagyok, ha emiatt nem szeretnék gyereket?

"Mi a másik oldala?"

Az a hatalmas szeretet, öröm, boldogság, amit ad a velük való foglalkozás.

Nekem van 2, soha nem csinálnám vissza őket ilyen dolgok miatt, hogy virrasztsni kell velük néha vagy macerás nyaralni vinni őket.

Mert ezek eltörpülnek az öröm mellett, amit adnak.

De(!) ettől függetlenül nem is értem, miért merülne fel valakiben, hogy önzőség nem vállalni gyereket, nem mindenkinek való a vele járó lekötöttség, ez is tény, az én anyám se bírta idegekkel.

Viszont ettől még létezik a másik oldala is.

Nem önzőség, de lesz aki ezt fogja mondani.

Nem kell reklámozni, de magadban nem kell kételkedj emiatt. A te életed a te döntésed.

Miért lennél önző? Ha nem akarsz gyereket a te dolgod. Nem kell mindenkinek gyerek. Keress ilyen nőt magad mellé aki szintén nem akar, aztán csókolom.

Azt mondjuk nem értem meg miért szűnne meg az énidőd meg a havi egy eljárkálás. Anyaként eljárkalok havi egy estére (vagy többre) a gyerek 2 hónapos kora óta. Ideális estben 2 szülője van annak a gyereknek. De tényleg nem meggyőzni akarlak, ha nem akarsz, ne vállalj. Csak azért sokan szerintem baromira túldramatizálják manapság ezt a gyerekvállalást. Azért nem kell belehalni meg mártírkodni, nem áll meg az élet utána sem.

Én is így vagyok ezzel, szerintem épp ideje az ösztön szintről eljutni a tudatos döntésig e kérdésben. Aki tudatosan akar, annak legyen, aki meg nem, annak ne legyen.

Én amúgy néha belegondolok a jó részébe is, amikor édik, és aztán konstatálom, hogy nekem ez nem érné meg így se.

31 vagyok, vagy fog változni, vagy nem, nem görcsölök rajta. Javaslom, te se tedd, teljesen mindegy az indok, hogy miért nem akarsz, ahogy azt sem kell indokolnia másnak, hogy miért akar. Nem és kész. Aztán, ha meggondolod magad, akkor lesz, férfiként helyzeti előnyöd is van ebben. A partnereiddel viszont légy őszinte-e kérdésben.

A gyerekvallalás soha senkinek nem fogja "megérni" úgy, ahogy mondjuk egy befektetés megtérül. Te vagy a felelős a gyerekért, és semmilyen lemondast, szívást nem fog a gyerek, és senki mas sem soha neked megköszönni. A gyerekvallalás eletfeladat, amit vagy akarsz teljesiteni, vagy nem. De azt értsd meg, hogy akik vallalnak gyereket, azoknak sem kevésbé szívás, csak ők vettek egy nagy levegőt és vallalták ezt a kihívást, te meg nem. Ez a fogamzasgátlas korszakában ennyi és nem több, nem kell tulgondolni. A gyereknek amúgy sem dolga a felnőtt érzelmi igényeinek a kielégitése, nem fogja érdekelni, hogy te álmos vagy-e, van-e kedved jatszótérre menni stb, és ez így teljesen rendben is van. Kamaszként, felnőttként se dolga neked megköszönni, mert nem ő kérte, hogy megszülessen. Szoval nem térül meg, viszont egy olyan hatalmas életfeladat, annyira erdekes, komplex kihívás, hogy szerintem érdemes belevágni.

A havi egy sörözest meg nem is értem, a ferjem is meg én is járunk havi 1x, 2 gyerekünk van, a kisebb 3 honapos.

Igazából nem a gyerek a gond hanem a nők, ha belegondolsz.

Én anyaként megoldom ha elakarok menni, a férjem meg intézi a gyereket, nem életképtelen hisztis picsát kell elvenni.

Amúgy ha nem akarsz gyereked az a te dolgod, senkinek semmi köze hozzá.

#15 Hát szerintem kreténül csinálják akkor az ismerőseid. A férjem volt már távol több éjszakát is mióta megszületett a gyerek, sört meg akkor iszik mikor akar, pedig én nem veztek. Nem is értem ezt a bármikor beteg lehet dumát, azért normál esetben nem szoktak csak úgy hullani a gyerekek mint a legyek. Ha komoly gond van, akkor mentő. Ha nem komoly akkor meg ráért az orvos másnap is. Vagy taxi.

Na mindegy, mindenki másképp csinálja. De azért nem törvényszerű hogy utána vége az életnek.

A női oldal az tényleg nagyobb szívás sokszor, pláne ha anyatejes a gyerek. De direkt úgy választottam férjet, hogy igenis ott lehessen hagyni vele 1-1 estére lefejt tejjel már kicsi korától. Szerintem a párválasztás a dolog lényege, hogy a másik elég önálló és karakán legyen ahhoz, hogy ha kell elbánjon egyedül is a feladattal akár férfi, akár nő. Aztán akkor mindenkinek jut valamennyi szabadság.

Amiről te beszélsz kérdező, az az első 3-4 évben van. Mikor benne vagy soknak tűnik? Végtelennek. Viszont nem ennyi az egész.

Rohadt nehéz, mert amit az elején beleteszel, az kezd el visszaköszönni később. Nekem már 3 éves múlt a lányom, és semmihez sem hasonlítható érzés belefeledkezni abba, ahogy nézem, ahogy teszi a kis dolgát - pl ma reggel tök korán felkelt, tök egyedül kiment a nappaliba, beengedte a macskát, megetette, majd lefektette a plüsseit egymás mellé és mesélt nekik. Mi a férjemmel bent voltunk a hálóban és kagylóztunk. Büszkeséggel vegyes, szirupos "jaj de cukiiii" érzés volt. Büszke voltam, mert ezeket azért csinálja, mert tőlünk látja. Így visszaigazolva látom a befektetett energiámat. Ezen kívül én azokat a pillanatokat is imádom, amikor saját szókészletével fejezi ki magát. Vagy nemrég amikor a vasútállomáson búcsúzkodott a 3 éves lányom a 6 éves unokatesójától (ölelkeztek, puszilkodtak), a nagypapájuk - a férjem apukája - csak annyit mondott később erről, hogy ha aznap csak ezt az egy jelenetet látja az unokáival, már megérte volna. Ez olyan érzés, amit soha máskor nem érezhetsz, csak ha gyereked van. Viszont akkor sem 100% hogy érzed. Az én apám észre se vette volna ezt a jelenetet. Ezért mondta, hogy amíg nem látod és nem szeretnéd a másik oldalt, és amíg csak azt érzed, hogy a gyerekvállalás elvesz tőled, addig semmiképpen ne legyen gyereked - akkor sem, ha valaki szerint önzőség. Nem, nem az.

3 éves a lányunk. Az első 1,5 év volt kegyetlen. Mostanra bármit lehet csinálni. Annyi, hogy több szervezést igényel, és ha nincs az embernek segítsége - pl nagyszülő vagy állandó bébiszitter - akkor nehezebb. De a férjemmel azt is megoldottuk márciusban, hogy nekem munka miatt 3 hétre el kellett mennem. És megoldottuk volna ha neki kell elmennie. Ahogy megoldottuk, hogy tudjon menni az UB-ra futni két hete. De az is igaz, hogy nekünk nem a sörözés a fő fókusz. Szeretjük áthívni a barátainkat - azt már a születése után is tettük (már amennyire a covid engedte) -, de mivel az agglomerációban lakunk, így legtöbben úgysem isznak, mikor itt vagyunk, mert vezetnek.

Egy másik aspektusa a dolognak: az öcsém 35 és nem akar gyereket, de még barátnője sincs és ő így érzi jól magát. Viszont a barátai, haverjai egyre inkább "hajtják igába a fejüket" és egyre több a családos, egyre jobban alakul át a társaság. Azért mert az addig barátok nem ugyanazt az életszakaszt élik, így nehezebb kapcsolódniuk a másikhoz. Tök oké, hogy te nem akarsz gyereket, de nem várhatod el a gyerekes barátaidtól, hogy viselkedjenek úgy, mintha nem lenne gyerekük - pláne nem az első pár évben.

9-es voltam