Van itt olyan, aki úgy érzi sokat tesz a gyerekéért(és a gyereke már nagyobb)?
Miket tesztek? Nincs olyan érzésetek, hogy a gyerek a segítségetek nélkül sokkal "rosszabb" megítélés alá esne, kevesebb sikere lenne és az valójában ő, amit meg tesztek érte, az inkább ti vagytok?
Nem arra gondolok, hogy megvigasztalod, eteted meg ápolod és énekelsz meg felolvasol neki és hétvégén elviszed valahova, vagy ha fejletlen valamije, fejleszted. Aki ezen felül tesz, leírná mit és hogy érez ezekkel kapcsolatban? Hogy lehet a helyén kezelni a "hol kezdődik a gyerek" és a "hozzáadott érték" részt? Úgy képzelem, hogy pl ha a gyereknek botfüle van és orkhangja, de te mondjuk zenész vagy, naponta 2 órát gyakorolsz vele, énekelteted, vettél 10 hangszert, skáláztatod játékosan 2-3 éve naponta énekelsz vele órás mennyiségeket, lesz hangja és felismeri az egyforma hangokat és akkor megszólal valaki, ez a gyerek tehetséges. Nem érintene rosszul, hogy az nem a te gyereked, hanem a sok beletett munka, játék, fejlesztés, idő, energia éveken át, hogy egy picit átlag feletti szintre hozd a mélyen átlag alattiból? Nyilván ez a zenés csak egy példa, lehet ez matekból, vagy sportból is!
válasza:Ha a gyerek fejlesztés eredményeképpen jó valamiben, az az ő teljesítmenye, nem az enyem.
Ha valaki zenész és befeszül, hogy a gyereke is márpedig legyen jó zenéből, az nem önfelaldozás, hanem önző hülyeség. Azt érdemes figyelni, hogymaga a gyerek miben jó és abban támogatni.
válasza: válasza:Hát, anyukám akkor vitt el zenét tanulni - hogy pont a példádnál maradjak -, mikor megijedt attól, milyen hamisan énekelek. Több hangszeren játszom, énekeltem kórusban több, mint 10 éven át, felléptem több ezer ember előtt egyedül, zenekarral a háttérben. Nem ez lett a hivatásom, de felmerült az is.
Anyukám pontosan tudja, mennyit számított, hogy támogattak engem és a tesóm mindenben. Én pedig hálás vagyok érte. Viszont nem ő csinálta helyettem, ezzel ő is egyetértene.
válasza:Jaj, remélem nincs gyereked!
Eleve nem tukmálom rá a gyerekre, amiben én vagyok jó, neki meg semmi érzéke nincs hozzá, hogy aztán elmondhassam, mennyit melóztam ezért 🙄
Ki ne találd már, hogy az a gyerek, akinek semmi érzéke a zenéhez, szívesen gyakorolgat napi 2-3 órát. Inkább ő tesz neked szívességet azzal, hogy tűri a marhaságod.
Persze, hanem a tanár adta le az anyagot, kért számon. De ez még oké is lenne, hisz mindenkinek ugyanannyi lehetősége van megtanulni, ha leadja a tanàr az anyagot.. de volt valaki, aki gyakorolt veled, aki 10x elismételtette, játékokat talált ki hozzá, vasárnapi ebédnél játszottatok zenés játékokat, vért izzadt veled kottaolvasásnál és javítgatta a hibás énekhangot, figyelt, hogy helyesen játszd a megfelelő hangokat hangszeren és felkészített a következő órákra, hogy ne vallj kudarcot?
Egy átlag szülő berak tanfolyamra/iskolába és rajtad áll, mindenki egyenlő esélyekkel indul, a jó képességű kitűnik. Meg az is, akivel naponta szorgalmasan órákat gyakorolnak. Melyik volt az anyukád? Elintézte annyival, hogy berakott zenesuliba és segített néha leckét írni? Mert akkor teljesen a te érdemed, főleg ha te vitted még a leckét is oda, hogy kész legyen!
válasza:Így az a szülő gondolkodik, aki a saját meg nem élt sikereit próbálja a gyereken keresztül megélni, és így a sikert is a sajátjának akarja érezni, önmagát felmagasztalni. Nem pedig a gyereke eredményének tekinteni azt, amit ő vitt véghez. Ez elég rossz szemléletmód. A gyereknek mindenképp káros, tényleg mintha nem is önálló lény lenne, saját vágyakkal, hanem a szülője által elképzelt termék.
Mintha a szülő lenne az autóversenyen a pilóta, a gyerek csak az autó, aminek a fejlesztésével ő sok időt töltött, de eredményhirdetésnél is csak őt tüntetik ki, az autó csak egy eszköz, amivel elérte, hogy a dobogón álljon.
válasza:6osra: pont nem, így sikeres szülő gondolkozik(ezért is tudja átadni, amit tud) átlag alatti képességű gyerekkel, akit szintre hoz, sőt még fölé is naponta rengeteg gyakorlással, amiből már elege van és kilépne, csak akkor a gyerek teljesítménye borzalmasan visszazuhanna, pedig most jön majd a továbbtanulásos időszak, és nem akarom bukdácsolni látni, mikor csak a foglalkozás hiányzik neki, hogy tudja, amit más eltanul órán, vagy sima leckeírásnál. Rámenne a jövője, ha visszalépnék, volt, hogy csúsztam a felkészüléssel és az a nap kudarc volt, mert nem tanultunk előre.
Én is érzem, hogy nem jó, de mikor nem készültünk, akkor még rosszabb volt, hogy mások alatt teljesít jóval(fejlesztések ellenére). Már szabadulnék az egésztől, de ilyen sok területre magántanárt nem tudok megfizetni és időben sem férne bele, hogy félóránként/tárgyanként váltják egymást, illetve rámenne a hobbija, szabadideje is az időhiány miatt, napi 4xfélóra+leckeírás 1 óra.
7esre, akkor anyukád igazán sokat tett, ha az első években együtt készültetek előre az órákra, nem csak leckeírás volt, és a tanult dalokat, mondókákat átvette veled.
válasza:Szerintem különbséget lehet tenni abban, hogy igyekszik az ember segíteni, amiben gyenge, és aközött hogy addig terrorizálja a gyereket amíg kiváló nem lesz valamiben. Ha lesz. Szerintem értelmesebb lenne abban hagyni fejlődni, amiben tényleg kiváló tud lenni.
Én amúgy nem szeretem a fejlesztés szót. Beteg vagy SNIs stb gyerekekre elfogadom az alkalmazását, de egészséges gyereket én nem fogok fejleszteni, nem gondolom hogy mindenben kiválóak kell lenni, sőt egy gyereknek semmiben nem kell. 18-25 év az erre alkalmas életkor minimum.
válasza:A kérdés akkor az, hogy mi a célja ennek az egésznek, hiszen a leírásod alapján a továbbtanulás max. korlátozottan lesz opció, egy 1-2 éves képzés vagy vmi szakma formájában. Lehet, hogy akkor inkább az érdeklődési körére lenne érdemes ráfeküdni.
Én kitűnő tanuló voltam általánosban és gimiben is majdnrm végig, nagyon sokat tanultak velem a sulihoz, de magamtól is ment. Ha nem foglalkoztak volna velemennyit, nem lettem volna. Heti 5-bol 4 délutánon különóráim voltak (az egyik, amit már írtam, zene, a másik sport, felvételis időszakban meg szombatonként matek). Gimitől kezdve tanultam magamtól, és az egyetemre való felvétel, aztán a több diploma is így lett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!