Volt már olyan anya, aki úgy érezte, hogy feláldozta az életét a gyerekéért?

Köszönöm mindenkinek a választ.

Biztos van középút, csak meg kell találni.

Szóval, szétmentünk a gyerekem apjával, 7 éves a lányom.Én több mint egy éve új kapcsolatban élek, nem ez miatt ment tönkre exemmel, évekig haldoklott a kapcsolat.

Én ideköltöztem, a lányom oltári hisztiket csapott, hogy neki apa is kell.Ok, egy utca van köztünk.Hol az apjánál volt, hol nálunk, így egyeztünk meg.Párom és lányom nagyon jól kijön, de most az a szitu, hogy az apja alkalmatlan a gyereknevelésre, ugyanis lassan már egy macskát nem bíznék rá.Azon buktam ma ki totál, hogy félek teljes egészében elszedni az apjától, nem is akarom.Párom vigasztalt ma, hogy minden rendben lesz, egyszerűen csak nincs pofám úgy elfogadtatni vele a lányom, hogy nem az övé.Tudom, hogy nem hagyna magamra a sz.rban, de attól tartok, választanom kell.Élek ketten valahol a kislányommal, és életem első őszinte szerelmét feladom, vagy valahogy megküzdünk a helyzettel.

Ne haragudjatok hogy ilyen zagyvásra sikerült, de ma kibuktam.Nem voltam még ilyen helyzetben.32 éves vagyok

Ha választanom kell, akkor a gyerekem.De nekem is egy életem van, szeretném ha lenne megoldás.Mert ugye más konkrétan nevelni egy gyereket, mint az, hogy heti 3-4 alkalommal itt van, itt alszik, játszanak együtt.

Azt sem akarom, hogy évek múlva esetleg a lányom hibáztassam véletlenül is.

Nem is volt semmi gond az apjával.Most bolondult meg, mindent ráhagy a gyerekre, ha nem akar ebédelni, akkor nem kell, nem azt veszi fel amit én kikészítek stb.Egyszerűen ma sokalltam be.

Az osztály egyik legjobbja a lányom, mondják hogy vidám, kiegyensúlyozott.

Az anyja lesz egy idegroncs.