Egy szülő meddig tartozik felelőséggel a gyerekéért? Leginkább érzelmi szempontból?
válasza:A szülö egy felnött korú gyerekért nem felelös.
Ha a gyerek tényleg beszámíthatlan, akkor még akkor kell orvohoz vinni, amíg kiskorú, és adott esetben gondnokság alá helyeztetni,
Ha a gyerek felnött és cselekvöképes, akkor ö maga felelös a tetteiért.
válasza:A leírásból számomra az tűnik ki, hogy ez a felnőtt gyerek nem akar meggyógyulni. Nem a pszichológus segít rajta. A pszichológus segít, hogy segíthessen magán. Ha egy gyógyszerre túl érzékeny, akkor másikat kell próbálni. Én is ismerek olyat, aki az egyiktől zombi lett és még a tünetei sem igazán enyhültek, a másik mellett meg kivirágzott és végre rendesen életet tudott élni.
A felnőtt gyerek ne mindig mástól várja a megoldásokat.
Persze a szülő álljon mellette, támogassa. De van a pont, amikor már nem lehet tovább bírni egy mentális beteg mellett. Főleg, ha a gyógyulás helyett mindenféle kifogásokat keres.
Igen, gyakorlatilag mar nem felelős egy felnőtt gyerekkel szemben, ezért írtam, hogy érzelmileg, már ha létezik ez a fogalom egyáltalán.
Nyilván egy oxigénhiányos teljesen életképtelen gyerekért sem felelős a szülő hivatalosan, mégis sok szülő 0/24 órában ellátja a sérült gyerekét egész életében.
válasza:Az én saját véleményem, hogy a gyermekvállalás egy életen át tartó felelősség. Ami akkor ér véget, amikor a szülő - gyermek kapcsolatból az egyik fél (kor alapján jobb esetben a szülő) meghal. Idővel a felelősségnek persze át kell alakulnia, változnia kell. A körülményektől függően természetesen. Ez alatt azt értem, hogy gyermekként gondoskodni kell róla. S amennyiben megoldható ne szenvedjen hiányt semmiben. Idővel el kell engedni, s saját életét kell élnie, persze akkor is oda kell lennie felelősségnek.
Nem értek egyet, sőt elítélem azokat a szülőket, amikor valaki felnőtté válik és hátat fordítanak neki, vagy éreztetik, hogy már nem kell. Vagy felnőttként bajba kerül, segítségre lenne szüksége, s a szülő pedig hátat fordít neki. Nyilván a másik végletet sem támogatom, amikor a szülő várja minden kívánságát a gyereknek, akit még 30-40 évesen is ő tart el, nála lakik. S nem azért, mert így hozta a sors, vagy nem tud tovább lépni, hanem azért, mert neki így kényelmes. Persze ez nem ilyen egyszerű, mert egy ember személyige komplex, mint ahogyan egy család felépítése is.
A te kérdésed nekem nem elég egyértelmű, mert nem tudom, hogy kívülálló vagy, vagy kívülállóként akarod magad a történetben feltüntetni.
Ha az utóbbi, akkor óvatosan kell döntést hoznod, mert különbség van aközött, hogy segítesz, vagy pedig beleavatkozol. Mert előfordulhat, hogy teljesen máshogy látod a dolgokat, mint ahogy valóban történik, mert nem élsz közöttük.
válasza:3: De itt nem magatehetetlen "gyerekről" volt a szó a kérdésben. Ilyen esetben felelős érte felnőtt korban is. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindenképpen ő van mellette 0-24-ben. Hanem gondoskodik az ápolásáról, ellátásáról, akár személyesen, akár segítséggel, akár speciális otthonban.
Nyilván mentális betegség esetén is segíteni szeretne nemcsak a szülők, de a barátok, család, ismerősök. Csak segíteni csak azon lehet, aki hagyja és saját maga is tesz a gyógyulásért. És a segítség nem azt jelenti, hogy majd mások tesznek meg helyette dolgokat.
Családtag vagyok, de messze élek, viszont volt, hogy együtt éltünk, ezért átlátom a helyzetet. Igazából eléggé patthelyzet ez az egész, ezért en sem tudom, hogy mit tanácsoljak. Eleve az anya is sérült gyerekkorában rengeteget, ezért megértem, ha traumatizalt felnőtt lett belőle, a “gyerek” apja meg egy kész katasztrófa, abba bele sem megyek. A gyerek elment pszichiáterhez, azért ez mar a jele annak, hogy tenni akar valamit.
Viszont az biztos, hogy az anya soha nem tudott szeretetet kimutatni a gyerek felé, ilyenek, hogy “szeretlek”, vagy hogy vagy kicsim? Náluk nem játszottak. Ezt elmondasbol tudom, de elhiszem.
A gyerek egyébként leginkább csak a szobájában van, szóval nem azt kell elképzelni, hogy megveri, vagy rátámad az anyjara, mint egy autista, rohamai meg sírógörcsei néha vannak, de nyugtatót szed. Ritkán veszekednek.
Egyébként szerintem egy szülő tartozik felelősséggel a felnőtt gyerekért is, végül is ő döntött úgy, hogy megszüli, plane ha eleve a család is nagyon zűrös.
válasza:6: Szerintem ebben az esetben ne a szülőtől várja senki sem a segítséget, se a "gyerek", se a család. Ha az anya is sérült, akkor mit lehet tőle várni? Meg a szeretet hiánya is hozzájárulhatott a "gyerek" állapotához. Nyilván az anya-gyerek kapcsolat nem valószínű, hogy változni fog.
A gyerek magával törődjön, fogadja el, hogy milyen az anya. Tegye rendbe a saját életét, váljon le az anyáról, önállósodjon és élje a saját életét. Felesleges és időpazarlás várni arra, hogy majd az anya csinál valamit és hip-hopp az érzelmeit, szeretetét kimutató tökéletes szülővé válik.
válasza:Mégis mit tudna tenni ilyen esetben egy szülő ?
Ő nem orvos,nem szakember . Erőszakkal nem lehet kirángatni a szobájából egy felnőtt embert,ha meg mégis,mire menne vele ? Gondolom ő is szenved ezektől a dührohamoktól ,meg ordibálástól ,de nem lehet kényszerkezelés alá vetni senkit aki nagykorú és beszámítható..
Ráadásul ha te nem élsz velük,nem tudhatod mik történtek eddig,vagy csak a gyerek saját történetét ismered,a másik oldalét nem .
Mondok egy hasonló példát , nálunk van a családban egy szellemi fogyatékos , hányszor megkapta az anyja ,hogy miért nem szól rá,miért nem tesz valamit. Csak a kívülállók azt nem látják,hogy hiába szól rá az anyja ,nem érti,nem fogja fel ,teljesen mindegy fárasztod-e magad neveléssel ,mert szellemileg egy 2-3 éves szintjén van (vagy alacsonyabban) 5x évesen is,és nem lehet vele mit kezdeni . Persze kívülről nagyon könnyá kritikát megfogalmazni, de lehet itt is az a helyzet,hogy az anyja többször próbálkozott,de a gyerek életképtelen , meggyógyulni nem akar . Senkit nem lehet "megmenteni" . Valószínűleg az a szerencsétlen nő már feladta ,és meg is értem. A "gyerek" meg köszönje meg,hogy ott lakhat és (feltételezem) eltartják ,ahelyett ,hogy a saját anyját kritizálja ..
Hat nem tudom, en nem tudok ilyen egyértelműen az anya oldalára állni ebben az esetben. Mindkettőjükkel jóban vagyok, szóval ismerem a helyzetet, plusz ugye laktam is velük. A gyerek borzasztóan figyelem es szeretethiányos, ebben biztos vagyok es az, hogy az anyja a párjának es a barátainak ki tudja mutatni a szeretetet, de az egyetlen lányának nem, ettől ő csak meg rosszabbul van. Márpedig az anya ilyen. A lánya borderline, ezért szokott neki csúnya dolgokat felhozni es a fejéhez vágni, ez igaz. Bar azt mondta, hogy minden nap többször rohamai vannak, de ezt szinte mindig elintézi magában a szobájában es nem szól az anyjához. Xanaxszal “tömi” magát. Az ereit is azért akarta felvágni, hogy felhívja magára a figyelmet.
Sajnos ez tényleg egy patthelyzet, eleve azt nem kellett volna, hogy egy teljesen beteg életképtelen agresszív, szemelyisegzavaros “férfinek” gyereke legyen, plane egy ilyen érzelmileg sérült nőtől, mert egy ilyen gyerek lesz az eredménye... A házasságuk egy fortelem volt, azt is láttam személyesen. Az apját en is gyűlölöm, borzalmas egy féreg. Öngyilkosság lesz ennek a vége sajnos, nem hiszem, hogy más.
válasza:"Nyilván egy oxigénhiányos teljesen életképtelen gyerekért sem felelős a szülő hivatalosan,"
DE, FELELÖS!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!