Tényleg föl kell áldoznia magát az anyának a gyerekéért?
Sokszor olvasom, hogy így tereld el a figyelmét úgy kösd le és foglalkozz vele. Igen ám de ha az anya ép mást csinál, minthogy a gyerekre figyeljen, hiába ez a tanács nem hatásos, mivel időd sincs elterelni a figyelmét. Max épp ránézel és rászolsz,hogy ne rosszalkodjon, ami persze azért hatástalan, mert látja a gyerek, hogy nem rá figyelsz igazából. Tehát amikor jönnek azok a pillanatok, hogy most kell nevelni, foglalkozni a gyerekkel mert később baj lesz belőle, akkor pont nincs időd a gyerekre.
Miért nincs jogunk embernek maradni, olyannak amilyenek voltunk, mért nem ragszkodhatunk a vágyaink megvalósításához, mért csak álmodozunk róla? Miért kell minden gondolatunknak a gyerek körül forognia?
És aztán meg csodálkozunk, hogy sem a társadalom, sem a körülöttünk élők nem tolerálnak minket anyákat mert mi sem figyselünk rájuk. Miért csak az a tanács jó ami csőlátást okoz az életünkbe? (értsd csak a gyerek, gyerek ,gyerek)
Pár hónapot rá kell áldozni arra, hogy a gyereket beilleszd a családba. Ha ez megvan, akkor már minden sokkal könnyebb. Egyébként nálunk is a csemetének kell alkalmazkodnia, végül ő az új játékos. :-)
Nálunk ez nagyon működik, semmi nem marad ki az életünkből a baba miatt.
igen, szerintem az anyaság önfeláldozás. persze nem örökké olyan, mint ahogyan leírod, hiszen három-négy évesen a gyerek már közösségbe megy és nem csak az anyjára lesz szüksége.
bármennyire kilátástalannak tetszik most a helyzet, később ezek lesznek a legszebb évek az életedben. ez az élet értelme szerintem, és sajnálom, ha leterheltség miatt nem sikerül úgy kiélvezned, mint kellene. persze nem mindenki "született anya".
szerintem a társadalom igazán megbecsüli az anyákat, Magyarország kivétel, hogy a kismamákat nem becsülik meg, de a világ többi részén nagyon is megtisztelik őket. a gyerekre való figyelés pedig nem feltétlenül zárja ki a világ többi részére való figyelést. nekem a korábbi szakmám miatt berögzülés, hogy minden nap megnézzem a híreket, internetezzek, és a vállalkozásban továbbra is elvégzem azt a munkát, amit tudok. 21 hónapos a fiam, és nov. 10.-én szülök a tervek szerint újra.
Csak az anyán múlik,hogy föláldozza-e magát! Ma az anyák 3 évig maradhatnak otthon a gyerekkel.A legtöbben abban a téves hitben élnek,hogy ezalatt csak a gyerekkel kell foglakozniuk a nap minden percében.Ezt sugallja nekik a média,meg az olyan pszihológusok,akik soha nem neveltek gyereket.Ültek a távoli szobájukban,a gyerekkel pedig a feleségük vagy egy dajka foglalkozott.
Régen is egészséges lelkivilágú gyerekek nőttek fel.amikor az anya csak 3 vagy 5 hónapig maradhatott otthon.A gyerek pedig vagy bölcsödébe járt vagy a nagymama volt velük.
Ha egy anya okosan neveli a gyerekét,akkor nem lesz rabja a gyerekének.
Ha az első perctől ahhoz szoktatja a picit,hogy két evés között ellegyen az ágyában,amikor szoptatja vagy tisztába teszi,játszik vele pár percet,és délután foglalkozik vele intenzíven,a gyerek megszokja a rendszerességet és nincs vele semmi baj.Ha nem veszi azonnal kézbe és nem szoptatja azonnal,ha egy kicsit sír,akkor a gyerek nem lesz hisztis.Ha már 4-5 hónaposan ad neki természetes ételeket, gyümölcsöt,főzelékeket,akkor nyugodtan ráhagyhatja az apukára,vagy a nagymamára,hogy elmehessen pl.fodrászhoz vagy esetleg a párjával kikapcsolódni.
Anyáink,nagyanyáink is így nevelték a gyerekeket.És ők is szerették annyira őket,mint a mai anyák.
Ahogy én látom, hogy a mai fiatalasszonyok semmit nem tartanak jónak,ami régen volt,inkább lesznek rabszolgájuk a gyereknek.Csak az anyákon múlik minden.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!