Tényleg az újszülöttkor és a kamaszkor a két legnehezebb és legstresszesebb időszak a gyereknevelésben? Vagy mindegyik az, csak másképp?

És a közötte lévő idő...

Meg a terrible two, ez a három szerintem lefedi az összes borzalmat :D

Szerintem minden szépsége ellenére az egész nehéz és akkor erre jönnek az extrém nehéz részek.

Nálunk a csecsemő kor kutya füle volt a kamaszkorhoz képest.5 gyerekünk van,én soha nem voltam zombi,az én gyerekeim többé-kevésbé normálisan aludtak éjszaka,és ameddig kicsik voltak,és otthon voltam,addig én is pihentem napközben is.Perste voltak olyan időszakok mikor volt ramazuri,mert volt nálunk is fogzás, betegség,stb,de az még nem állandó.A napközbeni állandó felügyelet sem esett nehezemre,nekem szakmám is kisgyermek nevelő,így nagyjából azért sejtettem mivel jár majd egy mászó,majd totyogó, aztán minden lében 2 kanál kisgyerek,szóval ez nem volt probléma.A kamaszkor,na az nálunk is kemény volt.Indokolatlan hisztik,határ feszegetés.Engem ez jobban próbára tett/tesz.Már a legnagyobb felnőtt,már több a tapasztalatom ezzel kapcsolatban is,de még mindig van mikor le kell ülnöm végig gondolni hogy most mi is van.

Egyelőre a dackorszak nagyon durva, kb 2,5 éves kora óta. Semmilyen módszer nem válik be. Nyilván nem ütöm meg, ordítani is csak végső esetben, mert úgy sincs értelme, de lényegében se jutalom se büntetés nem érdekli így csak kényszerítve, hisztizve lehet végig csinálni a napokat. Már annak is örülök ha nem kapok agyvérzést mire lecseng nála ez a korszak.

Aki azt írja, hogy, a dackorszak a legnehezebb, még nem nevelt kamaszt. Agybaj a köbön néha, hirtelen a semmiből. Egyik pillanatban hizeleg, másik pillanatban flegma, bunkó. És mikor utálod, akkor is szereted, mert a gyereked. Érzelmi hullámvasút egy kamasszal az élet.