Hogyan jelezzük nekik, hogy ne hozzák magukkal a gyereket?

És ha bekísérnéd anyukát egy külön szobába, hogy nyugatassa meg ott a gyereket? Ott nyugodtan meg tudná szoptatni, elaltatni, stb... és akkor nem kéne az egész társaságnak hozzájuk alkalmazkodni.

Amikor családnál voltunk pici babával vendégségben akkor én legalábbis átmentem egy másik szobába, nem vártam hogy mindenki vigyázzba álljon miattam. (Családban persze ez se lett volna ciki.)

Elég baj, ha ennyit nyíltan nem lehet megbeszélni azokkal, akikkel összejártok.

Ha nálunk lenne kicsi gyerek, akkor mindenképp elmondanám, hogy vinnünk kell, mert nem tudjuk (esetleg nem akarjuk) másra hagyni. Aztán, ha a gyerek nyűgös lesz, értelemszerűen hazamennénk, onnantól meg nélkülünk jól érezhetik magukat a többiek. Ha hamar lesz nyűgös, akkor meg nem mennénk, mert annak semmi értelme, hogy éppen leülünk vacsorázni és már indulhatunk is haza.

Amúgy egy kicsi gyereknek otthon kéne lennie este. Vagyis ott, ahol éjszakázni fog. Egész más lenne egy délelőtti program vele, noha akkor is lehet nyűgös. Nem tudom, hánytól hányig tart az összejöveteletek, de én este 6-7 körül haza akarnék érni, ha még 2 év alatti. És a leírtakból azt sejtem, hogy bőven 1 év alatti lehet ez a gyerek.

Szóval a szülők tipikusan olyannak tűnnek, akik nem képesek felfogni, hogy a régi életüket nem tudják folytatni gyerek mellett. Legalábbis pár évig.

"Sejtettem, hogy lesznek akik ezt nem fogják érteni és személyesre veszik."

Nem veszem személyesre, nem vagyok ősanya, sőt mi több, gyerekem sincs.

De attól még látom az alapvető kommunikációs problémát a törtnetben MINDKÉT oldalról.

A saját helyzetedet látod. Nem akarsz gyereksírást hallgatni, csak a barátaiddal kellemesen eltölteni egy estét

És akkor most egy kicsit lépjél ki a saját szerepedből és állj át a másik oldalra.

Van egy (bár nem írtad a korát, a kérdésből "nemrég" és abból, hogy kérdés nélkül viszik a gyereket) pár hónapos gyereked, akit nem tudsz másra hagyni, mert még kicsi hozzá.

És van egy barátnőd, aki tisztában van vele, hogy neked van egy nagyon kicsi gyereked, akit nem tudsz lepasszolni, mégis meghív, és egyetlen szóval se mondja, hogy egyébként gond lenne a gyerek.

Te ebből mit szűrnél le? Mert én feltételezem, hogy a barátnőm egy értelmes felnőtt ember, aki tudja, hogy egy újszülöttet nem hagyhatok otthon. És ha meghív, akkor nyilván tisztában van azzal, hogy a gyereket is viszem. Ugyanis ha baj lenne, akkor egész egyszerűen nem hívna meg, hiszen tudja, hogy gyerek nélkül úgy sem tudok elmenni, ergo felesleges meghívnia is.

Én megértem, hogy nem akarsz gyereküvöltést hallgatni, de akkor addig ezeket a barátokat el kell felejteni, amíg nem tudják lepasszolni a gyereket.

Én értem, hogy mi a bajod, de te nem igazán tudsz belehelyezkedni a helyzetükbe.

Ha én lennék ilyen helyzetben, hogy rendszeresen jártunk valahova, megszületett a gyerek, és továbbra is hívnak, elmegyünk gyerekkel többször, és még mindig hívnak, azt gondolnám,- mint egyébként valószínűleg ők is, meg a legtöbb ember, hogy úgy tűnik, nem gond, hogy visszük a gyereket. Különben már nem hívtak volna, szóltak volna. Nekem szülőként evidens, hogy mindenhová a babámmal megyek, nagyon fura lenne, ha a barátaimmal úgy kéne találkoznom, hogy közben babysitter vigyáz a gyerekre. Nekem is kicsit formális kapcsolatnak tűnik. Mi a barátainkkal gyerekestül szoktunk találkozni, és soha fel sem merült bennem, hogy én vagyok a hülye, hogy nem veszem észre magam.