Hogy jelezzük valakinek, hogy neveletlen a gyereke, és vagy tanítsa meg viselkedni, vagy ne hozza magával mindenhová?

Most ha nem vagy képes megmondani nekik, hogy neveletlen a kölykük, akkor egyedül a kerülgetős jópofizás marad: ha ők nem, mások se hozzák a gyerekeket, legyen teljesen gyerekmentes esküvő.

Mondjuk engem az ég mentsen ilyen közeli barátoktól, akik nem képesek a szemembe mondani, ha bajuk van. .

Azért "sunyi, szemtelen" ez elég durva, nem kedvelitek a gyereket, és a barátnőtökre fogjátok, hogy ilyen.. A legtöbb gyerek nem rohangál magától, hanem nyugis. Aki rohangál és nehéz leültetni, ott már gond van, főleg ha nemtetszésében földhöz vág valamit, ennyire impulzív. Illetve elképzelhetetlennek tartom, hogy oviban nem ilyen, illetve ezt ne jelezték volna, hogy a gyereke más. Nem a gyerekekkel van gondotok, hanem az ő, problémás gyerekével, aki valószínűleg nem a barátnőtök miatt ilyen, csak nem köti az orrotokra a gyerek dolgait..

Mivel barátság, meg kell mondani, hogy vagy hozzanak magukkal bébiszittert, aki figyel a gyerekre külön, akár rokont, vagy ne hozza, mert a gyereke rosszabbul viselkedik a többinél. (egyébként a többi gyereket ismeritek, van rálátásotok a gyerekekre? Mármint biztos lesz nyafogós, sírós, válogatós gyerek, ez olyan általános dolog 10 éves kor alatt. A "sunyiság" meg a kimagaslóan okos gyerekek tulajdonsága 10 éves kor alatt, kb addigra fejlődik ki teljesen az empatikus készség és kerülnek olyan személyiségfejlődési fázisba, hogy legtöbbször nem csak magukra gondolnak, előtte csak a jó értelmi képességek megnyilvánulása, hogy ügyesen manipulálják a környezetüket.

Én megmondanám a barátnőmnek, hogy vagy kerít valakit, aki külön csak az övére figyel, vagy inkább hagyja otthon, mert nyugis esküvőt szeretnétek balhé nélkül. De garantált a sértődés, ha az ő gyerekét ismeritek csak, mert fix, hogy a többi gyerek közt is lesz hasonló. Egy óvónő nem tud ennyit kezelni, az ovikban is ilyenféle káosz van, kiömlik, eldobja, belemar a másikba, csúnyát kiabálnak egymásra, nem tudnak felöltözni, nyafognak, nem eszik meg, eldobnak valamit, nálunk pl kenyérrel dobálóztak ebédnél. szerintem nem nagyon vagytok gyerekekek közelében eleget, illetve nem valami szép a barátnőnek tulajdonítani egyből a gyereke viselkedését. Én azért szakítottam meg a kapcsolatot a barátaimmal(részben), mert olyanok voltak, mint ti.. gondoltak valamit azzal a kevés tudással, amivel rendelkeztek és elítéltek, nem nyíltan. Mondjuk nálunk hamar ment, már olyanokon akadtam fent, hogy biztos beszélne a gyerekem, ha többet énekelnék neki, mert az ő ismerőséék énekeltek és már egy évesen mondott szavakat, az enyém meg már 2,5 és semmit sem mond. Vagy azért szalad mindenhova, mert 2 évesen nem játszótérre viszem, hanem udvarra, vásárolni, utcára sétálni, ügyintézni meg ilyenek. Nem azért, hanem mert ADHD/auti gyerek.

Esélyes, hogy nem a barátnőtök cseszi el, de esélyes az is, hogy túl kevés gyereket láttok. Egyébként én többször mondtam, hogy kerítek a gyereknek bébiszittert, de inkább otthonhagyom, mert én sem tudtam volna helyt állni ép idegekkel esküvőn, nagy mázli, hogy ilyen jól kezelik a szülők a dolgot, nekem már akkor égett a képemről a bőr, ha a gyerek hisztizett 2 évesen. Egy esküvőre nem is vittem, egy másikra meg csak azért, mert a menyasszony mondta, hogy vigyem, lesz másik gyerek is. Együtt kergetőztek, nem volt ciki a gyerekem, a barátnőim figyeltek rá, amíg tanú voltam a szertartáson. Játszottak, jó volt, pedig ott is halálra idegeskedtem magam, hogy mi lesz, de semmi extrát nem csinált, amit amúgy szokott.

Na szóval legyetek már őszinték és kicsit nyitottabbak kevesebb elítéléssel, mert nem sokáig marad meg ez a barátság így, ami nem feltétlen baj, szerintem nálunk is mind csak nyertünk rajta, hogy már nem beszélünk.