Téged hagytak sírni csecsemőkorodban? És milyen most a kapcsolatod a szüleiddel és úgy az egész világgal?
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy valóban olyan hatása van-e a sírni hagyásnak, ahogy mondják.
Gondolom, mást is érdekel, nem csak engem! :)
Ne értsen félre senki, nem hagyom sírni a gyerekemet, sem szívem, sem idegrendszerem nincs hozzá, hogy hallgassam. Na de mégis érdekel. Akkor is, ha hagytak sírni, akkor is, ha nem, hogy milyen most a kapcsolatod a szüleiddel (esetleg gyerekkorodban is milyen volt), és hogy szociálisan pozitív vagy negatív személyiségnek gondolod-e magad. Bocsánat, nem tudom jobban megfogalmazni (ha van ötlet, szívesen veszem! :)); szóval hogy pl. kifelé- vagy befelé forduló vagy-e alapvetően, sikerorientált vagy kudarckerülő... Egyik sem negatív személyiségvonás, csak akkor, ha te annak éled meg és úgy érzed, ez akadályoz téged.
Engem soha nem hagytak sírni, egy szobánk volt akkor, már csak emiatt sem. De az anyai szeretetről mesékből tanultam, másképp nem éreztem soha. A kapcsolatom anyámmal (elváltak, egyedül nevelt) pocsék, amióta az eszemet tudom. Befelé forduló, kudarckerülő, visszahúzódó gyerek voltam kb. 15 éves koromig, amikor rájöttem, hogy több van bennem, mint ahogy azt eddig elhitették velem, és megfordult a világ. Extrovertált, sikerorientált, könnyen barátkozó ember lettem.
És Ti hogy vagytok?
válasza:Engem hagytak. Fél éves a fiam, sokmindent kérdeztem anyutól, ez is szóba került. Azt mondta, ha sírtam, mindig megnézett, de ha úgy látta, unatkozom vagy hisztizek, nem vett fel. Egyébként kiskoromban nagyon visszahúzódó gyerek voltam, de ez inkább egy velem egykorú kislány miatt volt, aki terrorizált. Most hasonlóan hozzád erős, független, könnyen barátkozó vagyok.
A szüleimmel legendásan jó a kapcsolatom. Anyámmal mindent meg tudtam beszélni, kamaszkoromtól kezdve (szex, összeköltözés baráttal, továbbtanulás stb)
Apámmal napi szinten találkozom, 18 éves korom óta az ő cégénél dolgozom, most a babával sétálunk át hozzá.
Mindenben számíthattam rájuk, mind érzelmileg, mind anyagilag támogatnak, a mai napig. Az unokájukat imádják.
Szerintem ezt a sírni hagyást túldramatizálják a legtöbben. Úgy képzelik, órákig hagyod a babát egyedül szenvedni. Nem hiszek abban, hogy egy rossz magatartást, pl éjszakai folyamatos ivászatot, unatkozást figyelemmel kellene jutalmazni. (most természetesen idősebb gyerekre gondolok, nem pár hónapos babára) hiszen a gyerek pont erre vágyik.
Tegnap este az én fiam is 2,5 órán keresztül sírt. Én 4szer keltem fel hozzá, meg is etettem, mégsem aludt el, végül az apja letette az ágyába, kettőt nyafogott még, és aludt. De lehet, ha tovább cipeljük meg babusgatjuk, még tovább van fent.
NEhéz kérdés ez a sírni hagyás.
válasza:Kedves Kérdező,
ez érdekes kérdés, ebbe eddig még nem gondoltam bele. Nekem két fiam van, 20 és 24 évesek. Az első gyerek születésekor mindent könyvből csináltam, mert nem volt mellettem senki, akinek a tanácsaiban megbiztam volna. Ez a fiam általában véve nyűgös természetű volt, rengeteg időt igényelt a gondozása. A szoptatás 45-50 percig is eltartott, miközben ő folyton elaludt, azonban ha le akartam tenni, felébredt és sirt. Igy aztán késő délutánonként mindig eljött az az idő, amikor már nem tudtam mit tenni, kénytelen voltam hagyni, hogy sirjon (kb. fél órát), amig befejeztem a főzést. Ez elég menetrendszerű volt, úgy 2-3 hónapos korától féléves koráig. Hozzáteszem, sosem azért sirt, mert éhes volt, vagy nem tettem tisztába. Ezeket mindig megcsináltam, a sirdogálás ezek után kezdődött, mivel nem követte a szokásos ölben szunyókálás.
Sajnos, a fiam az anyai szeretet ellenére is kudarckerülő, meglehetősen negativ gondolkodásu felnőtté vált. Hogy aztán ebben mennyi szerepe volt ezeknek a délutáni sirdogálásoknak, nem tudom...
válasza:Persze, hagytak, ha olyan volt a helyzet.
Anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom, mindig is nagyon szerettem, most is naponta beszélek vele telefonon, szinte bármit el tudok neki mondani.
válasza:Ja, amúgy én pozitív személyiségnek tartom magam, és a környezetemben lévők is szívesen vannak a közelemben.
De azért nem hiszem, hogy ha valaki ilyen vagy olyan, azt egyetlen okra vissza lehet vezetni.
válasza:Nem hagytak sírni, DE anyukámék elváltak kb. 10 éves koromban, s gyakorlatilag a nagyszülők neveltek!
Anyu hideg, kritikus személyiség,velem nem alakult ki jó kapcsolata. Az unokáit is régen keveset vitte, nem volt nagyon értük oda. Most a 4. gyerekemnél sokat segít, úgy látom be is akarja pótolni, amit elmúlasztott, de én nem nagyon tudom már közel engedni magamhoz.
Amúgy nagyon extrovertált, segítő személyiség vagyok. Sikeres az életben!
Amit viszont még hozzátennék, a gyerekek kritikusak a szülőkkel szemben, bárhogy is nevelte!!
válasza: válasza: válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat!
Persze, ilyesmit nem lehet egyetlen dologra visszavezetni, a személyiségtípusok ennél sokkal komplexebbek, na de mégis. Mindenhol azt olvassuk, hogy a gyerek megtanulja, hogy senkire sem számíthat ezen a világon, ha sírni hagyják. Én eddig egyszer hagytam nyöszörögni a gyerekemet éjszaka, és reggel lélegzet-visszafojtva lestem, hogy mosolyog-e még rám egyáltalán... Szóval én egyre inkább hiszem, hogy a sírni hagyásnak sem olyan egyenes következménye van.
Igen, az igaz, hogy egy gyerek mindig kritikus a szüleivel, de valamikor a fiatal felnőttkor elején (19-21 évesen) eljön az az idő, amikor megbocsátjuk a szüleinknek, hogy hogyan neveltek minket. Akinél ez az idő nem jön el, ott kicsit nagyobb lehet a probléma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!