Beleőrülök a bezártságba, sírni lenne kedvem, mit tegyek?

Úgy érzem, megőrülök. Múlt héten a vihar, a rossz idő miatt ki sem léptem a lakásból. Pici babánk van, így miatta maradtunk itthon. A hétvégi bevásárlást is a férjem intézte, én itthon maradtam a a két gyerekkel (Van egy 3 éves lányom is). Már alig vártam, hogy végre jöjjön a hétvége, újra itt a jó idő, férjem sem dolgozik, 3 nap szabad, gondoltam, végre ki tudunk mozdulni. Gondoltam ma gyorsan lerendezzük a bevásárlást, főzést, és utána marad 2 nap családi programokra, kirándulásra, elvihetnénk levegőre a gyerekeket, együtt lehetnénk. Erre tegnap sajnos a nagyobbik lányom belázasodott, benyalt valami vírust. Persze nagyon aggódok miatta, tegnap egész nap ápolgattam, este sírtam is miatta, mert nagyon nem jól viselem, ha beteg valamelyik gyerek. Első és legfontosabb az ő gyógyulása, így persze nem megyünk sehova.

De mégis, szorongatja a torkomat a sírás, mert már megőrülök itt a négy fal között, meg itt a környéken is (alig pár kihalt utca van, ahol lehet sétálni, utána már csak ipartelepek, évek óta ugyanezen a három-négy utcán tologatom a babakocsit, már gyűűűűlölöm.) Olyan jó lett volna valahová elmenni, akár kirándulni, akár emberek közé, tömegbe, csak hogy valami más inger is érjen. Már egy nyavalyás bevásárlásnak is tudnék örülni, csak sajnos nagyobb dogokat kéne hozni (karton ásványvíz, tej) amit én egyedül nem tudok hazacipelni, kell a férjem a kocsival.

Nagyon rossz anya vagyok emiatt? Ne értsétek félre, nem a gyereket hibáztatom, hogy beteg lett, szegényt annyira sajnálom, és minden megteszek, hogy mielőbb meggyógyuljon.

Még az a szerencse, hogy a lányomnak nem mondtam, hogy milyen programokat terveztem a hétvégére, mert akkor most neki is megszakadna a szíve, hogy kimarad...