Miért irigykedem annyira a kismamákra, szinte sírni tudnék?

Szia! Ha szép terhességed volt,akkor ez szerintem természetes. Nekem egy éves a fiam, és már alig várom,hogy újra teherbe essek. Egy terhes nő, főleg ha élvezi a terhességet,gyönyörű tud lenni, iszonyatos jó kisugárzás,stb... És nem elhanyagolható,hogy a környezete sokkal körültekintőbb, figyelmesebb egy kismamával, és valljuk be ,ez nagyon jól esik!

Szió! Én is igy voltam, amikor megszületett a kisfiam. Imádtam, szerettem, de én is sajnáltam, hogy véget ért a terhességem, még lelkiismeretfurdalásom is volt emiatt. Most várom Kistesót, ez a terhességem problémás, veszélyeztetett, cukros vagyok, még van 14 hetem, vagyis lenne, de nyitva a méhszáj stb. Szóval alig várom hogy leteljen, és kezemben tarthassam az egészséges Kisbabámat!!! azért érzel így, mert szép, problémamentes volt. Szerintem én megkönnyebbülök, ha megszülök, mert hába élvezem,hgoy mocorog a Manóm, tele vagyok aggodalommal, ami nem fog hiányozni! Boldog, szép következő terhességet neked!

Szia! Én nem mertem ezt eddig ide kiírni, de ha már akadtak sorstársaim, akkor én is leírom a történetemet, csak hogy tudd, én szerintem még nálad is sokkal durvábban vagyok ezzel.Örök életemben két gyereket szerettem volna.Férjemmel ebben teljesen egyet is értettünk. Az első terhességem teljesen panaszmentes volt, spontán, másfél óra alatt született a kislányom, nagyon jó baba volt. Ahogy abbahygta a szopit, 7 hónaposan , meg voltam őrülve a következő babáért, alig vártam, hogy újra terhes legyek, a szülést is, a babázást is. Hamarosan újra babás lettem, újra csodaszép terhességem volt, könnyű szülés, fél óra alatt egy 4 kilós baba, spontán. Szopizott is, jó baba is volt. Mikor megszületett , eldöntöttük, hogy itt megállunk, nem lesz több bébink. 13 hónaposan abbahagyta a szopit , szinte belebetegedtem, azóta újra babát szeretnék, már a férjem is belement és próbálkozunk is. De betegesen meg vagyok őrülve a terhességért, a szülésért, a babázásért, a szoptatásért. Már gondolkoztam, hogy elmegyek pszichológushoz, mert úgy érzem, hogy egyfolytában babákat szeretnék, nade anyagilag nem tehetem meg, A három még belefér, de több nem, én viszont úgy érzem, ha a 3. terhességen, szülésen is túl leszek, újra babát akarok, már el is játszottam a gondolattal. hogy most még egyet, aztán majd kicsit később még egyet. Azon is gondolkodtam, hogy a 3. baba után sterilizáltatom magam és akkor vége lesz ennek az egésznek, mert akkor már hiába szeretnék, úgyse lehet. De képtelen vagyok rá, mert ha mégis úgy adódik, hogy lehetne, akkor beleőrülök, ha miattam nem lehet. Bocs, hogy ilyen részletesen írtam le, de én ugyanígy vagyok, sőt , tényleg , nálam ez már betegség, fanatizmus, az egész családom megvet érte, mindenki őrültnek néz, mert erre a világra nem lehet ennyi gyereket szülni. Szerintük! És én is kiváncsi lennék, hogy mikor fogom azt érezni, hogy elégedett vagyok. Én is irigykedek arra aki babás, akinek újszülöttje van, aki szoptat , egyfolytában erről beszélnék, egyfolytában babás újságokat nézegetek. Szóval ez már tényleg nagyon gáz...

Köszi, tényleg tyúkanyó típus vagyok, pont pár napja mondtam ezt valakinek, és a nagyobbik ( 4 éves ) lányomtól nap mint nap megkapom, hogy " te olyan jó anya vagy" beszólást. Remélem ha megnőnek akkor is hálásnak lesznek nekem ezért a jóságért és szeretetért, de próbálok belőlük értelmes, jószívű, kedves felnőtteket nevelni. Neked meg elhiszem milyen rossz lehet, mert én aztán tudom, hogy te mit érzel és milyen nehéz. Majd még nektek is lesz talán, addig meg jó babázást a kicsivel. Élvezd ennek minden pillanatát, mert úgy megnőnek,hogy észre se vesszük!

még csak 2 hónapja szültem,de legszivesebben már ujra terhes lennék.....bár mi nem védekezünk,szeretnénk kistesót,korban is benne vagyok már(30éves)..és én is ugy tudom irigyelni a kismamákat,és annyira szeretném mégegyszer átélni a szülés élményét(fájdalmas,de mégis olyan érzés,amit minden nőnek kívánok)

3. válaszoló vagyok. Tényleg így van, a szülés nagyon fájdalmas, de a legszebb dolog a világon, Nem tudom, hogy ki hogy szült, én spontán mindkettőt, nem biztos, hogy a harmadikat is így fogom, persze, ha összejön, de megérte szenvedni, azt az érzést legszívesebben újra és újra átélném. Mindenkinek sok sikert , aki babára készül, szép és problémamentes terhességet és szülést, aki már babaás és aki az lesz és jó babázást!

Jaj én meg benneteket irigyellek de nagyon! Én nagyon nehezen viseltem a terhességem, hogy örökké fájt a hátam, hogy feldagadt a lábam, hogy állandóan pisilnem kellett. Mindig azt mondogattam, hogy oké, majd a gyerekemet is cipelésznem kell sokat, de azért majd néha le is lehet tenni és akkor majd nem fáj annyit a hátam. Pedig nagyon szeretnék mégegy babát de én meg pont a terhességtől félek még egyenlőre nagyon, mert én abban a 9 hónapban teljesen idegbeteg voltam. Utána ez egy csapásra megszűnt, de addig az egész környezetemet kiidegeltem. Ezért félek attól is, hogy majd a kisfiamhoz nem lesz elég türelmem ha megint terhes leszek. Örülök, hogy nektek ez ilyen pozitív élmény volt, remélem a következőt majd én is másként tudom megélni.

Az én sztorim egy kicsit furibb.Én is imádtam terhesnek lenni,napokig simogattam a pocim mikor kijött..ill.kivették,mert sajna farosak voltunk így császároztak.nagyon rosszul voltam hetekig utána.Most már,hogy rendbe jöttem és minden szépnek kellene,hogy legyen és imádom a babámat,mert egy angyalka,csak magammal nem vagyok megbékélve!az utolsó másfél hónapban annyit híztam,hogy a hasamon köldökig és a combom belseje térdig ,külseje kb 10cmrig a térd felé,végig a derekam striás lett...undorítóan,ha rágondolok is a sírógörcs kap el..kb 5mm-erenként,pedig állandóan olajoztam magamat amíg csak tudtam..igaz megadtam mindent a babának-nem diétáztam az tény,de úgy voltam vele az egészségéért mindent megadok amit kíván..gyönyörű baba lett csak én mentem tönkre...most tiszta lelkibeteg vagyok emiatt és a szülés óta ezen pörgök...lelkiismeret furdalásom van magammal szemben-de ugyanakkor tudom jól cselekedtem,hogy nem vontam meg a babától a dolgokat..most akkor mit tegyek...Szoptatok és észre vettem a tej miatt teljesen berepedt a bőrőm csak vízszintesen ráadásul úgy,hogy ha egy bikinit veszek fel is látszani fog..most akkor ezt,hogy éljem meg..nem voltam egy bombázó sosem,de most egyszerűen gusztustalannak érzem magamat.Jól éreztem magamat a szülés alatt,tehát nem is ez tart vissza,de már annyira nem tetszem magamnak el sem tudom képzelni még egy baba után mi megy tönkre rajtam...nem tudom mit tegyek,hogy ez megváltozzon,mert még a plasztikázás sem tud ezen segíteni..csak a hasam csüngősségén...Mit tegyek,hogy ezt máshogy lássam..pedig 3gyereket szerettem volna,de már nem vagyok biztos semmiben..