Miért van az, hogy nagyon sok kisgyerekes anyuka azon a véleményen van, hogy semmilyen testi fenyítés nem megengedett, viszont a csecsemőt/kisgyereket ha sír, nem kell felvenni, hagyni kell sírni, majd abbahagyja?

Nehéz a kérdés és igazából megfordult a fejemben, hány éves lehetsz és hány év tapasztalat állhat mögötted ilyen kérdést feltéve?

Én nem értek egyet a gyerekveréssel. Nem mondom, ha úgy kihúzza a gyufát, hogy szakad a cérna, belátom, szükséges. Nem értek egyet azzal, hogy ha egy pici baba sír, azonnal szaladni kell felvenni. Mert ha tudjuk nem a hasa fáj, nem éhes, pelus tiszta, nem beteg és foglalkoznak is vele hát előfordulhat, hogy manipulál a kis drága. A babák gyorsan tanulnak akárcsak jó esetben a kicsit nagyobbacskák akiknek szerinted ok. ráütni a kezére.

Több, mint 1O éve foglalkozom újszülöttől kb. 8 éves korig gyerekekkel. Sokat láttam és tanultam. Tudom, hogy minden kicsivel ha mentálisan is jól fejlődik, lehet beszélni. Egyszerűen, érthetően röviden és nincs szükség a popsi és kéz csapkodásra. Márcsak azért sem, mert ha ütsz a kisgyerek megjegyzi, ha valami neki nem tetszik, ő is ütni fog, mert az ok. hiszen a te viselkedésformádat utánozza, ahogy mikor elkezd beszélni a te szavaidat fogod hallani a szájából. Igaz?

Ha valami pl.konnektor piszkálás nem ok. le kell menni a kicsi szintjére és figyelmeztetni. Komolyan, mély, határozott hangon. Egyszer, ha nem működik kétszer, harmadjára el kell vinni onnan és el terelni a figyelmét. Te tudod, hogy a gyerekek jó része milyen hálás a jó szóért és nyílt érdeklődésért?

Pici baba tudja, hogy sír a reakció az, hogy felveszik ami őt megnyugtatja, ugyanakkor MINDENKINEK még az anyukának is szüksége van arra, hogy egy kicsit azt csináljon amit akar a 24-7-es állandó szolgálat mellett. Ezt a babának is meg kell tanulnia.

"Ugyan miért sírna naphosszat?" - Talán azért, mert vágyik a szülő közelségére ;)

Én egyébként radikálisan elítélem még a kézrecsapást is, bármilyen nemű erőszakot, legyen az ilyen pici is akár !

Ez minden esetben a szülő tehetetlensége, számomra nincsenek kifogások, hogy "jó időben - jó helyen elcsattant pofon, bla, bla, bla.

Sírni sem hagyom, felveszem, ha baja van. Ha wc-n vagyok, és elkezd sírni, akkor azért nem rohanok fejvesztetten :)

Az itteni anyukák számára biztosan rossz anya vagyok, mert majd megnézhetem magam, ha 1, 2 akárhány éves lesz. Mert olyan hisztis és akaratos lesz :) Már megkaptam.. :) De én ebben NEM hiszek, és az a legfontosabb, hogy a gyermekem számára jó anya legyek :)

Az a legnagyobb probléma, hogy sokan megpróbálnak bizonyos elvárásoknak megfelelni, és kicsit sem az ösztöneikre hallgatni, pedig ha ezeket az anyai ösztönöket nem nyomnánk el, sok szülő-gyerek problémája megoldódna, kiegyensúlyozottabb lenne a kapcsolatuk. Azt gondolják, hogy az amerikai csodamódszerek mindenhol bevállhatnak... Sohasem hagytam síni a gyermekem, és ma is mindig megvigasztalom, csak a hisztijein "nézek át".

De vannak helyzetek, amikor igen "meglegyintem" (verésről szó sincs), és sokkal inkább a megsértődés következik utána, mint a fájdalom! De nem hinném, hogy emiatt rosszabb anya lennék, én ilyen vagyok, és a gyerekemre is csak rá kell nézni, boldog és kiegyensúlyozott! Számomra a gyerek megfélemlítése, a szeretetmegvonás, a gyerek lelki zsarolása sokkal rosszabb!

Én nem kioktatni jöttem ide, hanem kérdeztél és véleményt írtam. Hiszen kíváncsi voltál mások gondolataira, különben nem kérdezel így van? Nem arról írtam, hogy egy kisbabát kimerülésig kell hagyni sírni de bizony kiállok amellett, hogy nem ütünk gyermeket. Onnan kedzve, hogy egy kicsi elindul, pakol, gyerekbaráttá illik tenni amennyire csak lehet a lakást. Ezek szerint az ismerősök nem ezt tették. Pontosan azért kell gyerekbaráttá tenni, hogy a gyerkőcnek ne kelljen folyamatosan a "nem szabad"-ot hallania. Úgyis sokat kap hiszen mikor kiviszed nem akarod, hogy koszt egyen vagy pisis kavicsot fogdosson vadidegen kutyát simogasson pláne ha nincs gazdája..stb.

Én azt mondom sokminden elkerülhető és senki nem tökéletes. Mellesleg tudok olyan magyar lányt akit hamar kirúgtak a munkahelyéről(másfél hét) amikor megkérdezte ráverhet-e a gyerek kezére és kijelentette mert Mo.-n ok verni a gyerekeket. Nekem tök szégyen volt ezt hallani mert én is magyar vagyok.

Engem Anyám nem vert. Elég volt rám néznie vagy mondania valamit. Ha figyelmesen olvastál azonban megértem ha valakinél elszakad a cérna mert a kölök túlfeszítette. De nem módszeresen bármit csinál ütni azokat a kezecskéket ha úgy gondolod valamit nem szabad.

Kedves Kérdező! Nagyon rámennél, hogy ki -hány gyereket nevelt fel és mennyi tapasztalata van. Szerintem tök mindegy, hogy mennyi idő és hány gyerek, a SAJÁT tapasztalat számít, /meg ami előtte van.../ legyen az akár egy év is.

Valaki csinálhat 25 évig is rosszul valamit (nem Rád értem), attól még lehet, hogy meg van győződve róla, hogy tökéletesen csinált mindent.... Ha értitek, mire gondolok, elég kusza lett.. :)

Ja, és még csak megemlítem ezt a "manipuláció" dolgot. Az ÉN véleményem erről az, hogy sokan azt hiszik, a gyerek manipulálni akar minket. Ez olyan pejoratív szó, nagyon nem tetszik. Azt sugározza SZÁMOMRA, hogy a gyerekre némileg ellenségként tekintünk, hiszen a "ravasz kölyke manipulálni akar". Holott a gyerek csak jól akarja érezni magát, erre törekszik minden kis idegszálával, porcikájával.

Én hiszek az őszinte kommunikációban és hatalmas türelemben a (kis)gyermek és a felnőtt kapcsolatában. Persze jóval egyszerűbb rácsapni a gyerek kezére, mint 25ezerszer elmondani, hogy miért nem nyúlunk a konnektorba (+persze konnektorvédőt is venni) :)

Ez az ÉN véleményem röviden és ŐSZINTÉN.