9 éveseket hagynál az utcán egyedül sétálni? Túlreagálom? Haza lett küldve a lányom
Hétvégén nálunk volt a lányunk egyik kis osztálytársa játszani. Három utcával arrébb laknak ismerőseink, nekik 7 éves a lányuk. Jóban vannak a gyerekek, most a téli szünetben is jött hozzánk a kislány, az én lányom is volt náluk vendégségben. Hívtak a szülők, hogy nincs-e kedve a lányomnak átmenni délután. Mondtam, hogy van nála egy barátnője, de megkérdezem őket, meg a vendég kislány anyukájának is szólok.
Az volt a válasz, hogy mennek szívesen, így átvittem őket. Mindig egy körülbelüli időpont van megbeszélve, hogy mikor megyek a lányomért, vagy ők mikor jönnek. Most is mondtam, hogy délután 5 körül majd jövök, érezzék jól magukat.
Erre eltelik egy óra, hallom, valaki csenget. Nyitom ki az ajtót, látom, hogy a lányom és az osztálytársa ott áll, mondván, hogy haza lettek küldve... Kérdeztem, hogy hogyhogy, meg mi az, hogy el lettek küldve. Az történt röviden, hogy játszottak az udvaron, fogócskáztak. A lányom kergette a szomszéd kislányt és valahogy szerencsétlenül lépett, elestek mind a ketten, a lányom felállt rögtön, a másik lánynak viszont lehorzsolódott az eséstől a tenyere, vérzett is. Sírt, szülők kimentek, mondta az anyuka, hogy menjenek be, lefertőtleníti, leragasztja. Ezzel egy időben apuka pedig elkezdte a kapu felé terelni a lányomat és az osztálytársát, hogy köszönik szépen a vendégséget, de most lehet haza menni. Ők meg hazasétáltak, nagyon mást nem tudtak csinálni. Pár utca, nem a fél város. De úgy gondolom, hogy az ördög nem alszik, akár gondolhattak volna egyet és elsétálnak egy játszótérre, vagy elmennek másfele, esetleg kapva a szabad délutánon, mi nem vagyunk itthon a férjemmel, őket meg a zárt ajtó fogadja. Azt sem értem, hogyha muszáj volt elküldeni a gyerekeket, miért nem lehetett nekem szólni, egy perc alatt ott vagyok autóval értük.
Aznap felhívtam a kislány anyukáját, érdeklődni, hogy van a keze és aztán elmondtam, hogy szerintem ezt lehetett volna máshogy is intézni. Mondta, hogy hááát igen, de a férje is megijedt, meg senki nem szereti sírni látni a saját gyerekét és hogy én sem pátyolgattam volna fordított esetben az ő lányát, ha az enyémet löki el. Úgy jött le, mintha a lányom ezt szándékosan csinálta volna szerintük és mossák kezeiket, mert megijedtek.
Két hét múlva lesz a kislánynak a szülinapja, kapott ma meghívót rá az iskolában. Mikor kérdeztem, van-e kedve menni, mondta, hogy hát sokan mennek, de nem tudja még. Én viszont nem szeretném vinni ezek után, nem is nagyon szeretném, ha barátkozna a kislánnyal, vagy mi a szülőkkel.
20-as, ne legyél már így kibukva rám, mert nem sétálunk. :D
Engedd el.
Én egyedül jártam iskolába 7 éves koromtól és át kellett mennem lámpa, zebra nélküli útonn.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy gáz volt az apuka eljárása. És egyébként se örülnék ha olyan helyen játszana a lányom ahol apuka annyira ideggyenge, hogy egy horzsolás kikesziti, én kerülném őket a továbbiakban.
Igen. Ismertük az útvonalat. Anyukám elkísért az iskolába gyalog az első két nap költözés után. És én is városban nőttem fel. A város egyik legforgalmasabb útja mellett volt az iskola.
Azt elismerem, hogy szólhatnak volna , hogy hazaküldték őket.
De ez szerintem akkor sem nagy dolog. Mi is jártunk iskola után játszó térre meg ide oda delután az osztály társakkal vagy a társasházban lakó többi gyerekkel.
Oké nem most voltam gyerek de nem is olyan régen. (2000utan)
Szerintem is tud sétálni egyedül egy 9 éves gyerek ennyit ezzel még nem is lenne gond. Azzal már annál inkább, hogy egy 7 éves is vele volt, őt pedig semmiképpen sem hagynám mert ahhoz még kicsi.
Az apuka meg az anyuka meg nagyon gáz, hogy így reagáltak le egy ilyen esetet. Az ő gyerekük egyke? Mert balesetek előfordulnak és az, hogy így haza küldte őket nagyon nem okés. Legalább egy telefont megejthetett volna hogy hahó mennek haza a gyerekek. Egy szülőnek mindig tudnia kell hol van a gyereke. Ezenkívül rájuk bíztátok ők pedig csak úgy elküldték őket. A 7 éves kislány anyukája helyében is ki lennék akadva.
A szülinapra ha el akar menni a gyerek akkor menjen, a szülőknek viszont megmondanám, hogy ne rakják ki a gyerekemet az utcára mielőtt szólnának. Lehet egy dbig hanyagolnám is a velük való szoros viszonyt, amíg kicsit nagyobbak nem lesznek a gyerekek és tudnak magukra vigyázni, mert mint látszik a szülők más gyerekét nem veszik számba.
Itt nem azon van a hangsúly, hogy a 9 éves tud-e, vagy kell-e neki 3 utcát sétálni.
Hanem hogy apuka szó nélkül rakta ki őket. És ha nem ér haza a két lány? Az lett volna a minimum, hogy felhívják anyukát, hogy menjen értük. Vagy legalább annyi, hogy helló, elindult haza a gyerek. Mert anyuka abban a hitben volt, hogy a lánya és a vendég kislány jó helyen van. Ehhez képest meg mégse.
A történettől teljesen függetlenül: az én gyerekeim 9 évesen már minden további nélkül egyedül jártak, és ez nem évtizedekkel ezelőtt volt, hanem szinte tegnap (10 és 12 évesek most).
Ettől függetlenül persze nem szép valaki hazazavarni a vendégségből, de azért egy 9 éves legyen már annyira életképes, hogy egyedül hazatalál három utca távolságból.
Illetve ami szerintem fontos, hogy lehet, hogy a kérdező túlreagálja és hülyeséget csinál, ezt nem szeretném kommentelni, hogy 9 évesen mászkálhat-e egyedül a gyerek.
Ami viszont biztos, hogyha megbeszéled, hogy a gyerek nem egyedül megy haza, akkor azt betartod. Ahogy anyóstól is rossz néven veszed, ha cukrot/kiflit/pörköltet ad a gyereknek egy-két-három évesen, akár túlélte, akár nem, mert megígérted, hogy nem adsz.
Ahogy nem viszed el állatkertbe a szülő tudta nélkül otthonmaradás helyett a gyereket.
Megbeszéltetek valamit, ha változik a terv, értesíted a szülőt és megpróbáltok együtt alkalmazkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!