9 éveseket hagynál az utcán egyedül sétálni? Túlreagálom? Haza lett küldve a lányom
Hétvégén nálunk volt a lányunk egyik kis osztálytársa játszani. Három utcával arrébb laknak ismerőseink, nekik 7 éves a lányuk. Jóban vannak a gyerekek, most a téli szünetben is jött hozzánk a kislány, az én lányom is volt náluk vendégségben. Hívtak a szülők, hogy nincs-e kedve a lányomnak átmenni délután. Mondtam, hogy van nála egy barátnője, de megkérdezem őket, meg a vendég kislány anyukájának is szólok.
Az volt a válasz, hogy mennek szívesen, így átvittem őket. Mindig egy körülbelüli időpont van megbeszélve, hogy mikor megyek a lányomért, vagy ők mikor jönnek. Most is mondtam, hogy délután 5 körül majd jövök, érezzék jól magukat.
Erre eltelik egy óra, hallom, valaki csenget. Nyitom ki az ajtót, látom, hogy a lányom és az osztálytársa ott áll, mondván, hogy haza lettek küldve... Kérdeztem, hogy hogyhogy, meg mi az, hogy el lettek küldve. Az történt röviden, hogy játszottak az udvaron, fogócskáztak. A lányom kergette a szomszéd kislányt és valahogy szerencsétlenül lépett, elestek mind a ketten, a lányom felállt rögtön, a másik lánynak viszont lehorzsolódott az eséstől a tenyere, vérzett is. Sírt, szülők kimentek, mondta az anyuka, hogy menjenek be, lefertőtleníti, leragasztja. Ezzel egy időben apuka pedig elkezdte a kapu felé terelni a lányomat és az osztálytársát, hogy köszönik szépen a vendégséget, de most lehet haza menni. Ők meg hazasétáltak, nagyon mást nem tudtak csinálni. Pár utca, nem a fél város. De úgy gondolom, hogy az ördög nem alszik, akár gondolhattak volna egyet és elsétálnak egy játszótérre, vagy elmennek másfele, esetleg kapva a szabad délutánon, mi nem vagyunk itthon a férjemmel, őket meg a zárt ajtó fogadja. Azt sem értem, hogyha muszáj volt elküldeni a gyerekeket, miért nem lehetett nekem szólni, egy perc alatt ott vagyok autóval értük.
Aznap felhívtam a kislány anyukáját, érdeklődni, hogy van a keze és aztán elmondtam, hogy szerintem ezt lehetett volna máshogy is intézni. Mondta, hogy hááát igen, de a férje is megijedt, meg senki nem szereti sírni látni a saját gyerekét és hogy én sem pátyolgattam volna fordított esetben az ő lányát, ha az enyémet löki el. Úgy jött le, mintha a lányom ezt szándékosan csinálta volna szerintük és mossák kezeiket, mert megijedtek.
Két hét múlva lesz a kislánynak a szülinapja, kapott ma meghívót rá az iskolában. Mikor kérdeztem, van-e kedve menni, mondta, hogy hát sokan mennek, de nem tudja még. Én viszont nem szeretném vinni ezek után, nem is nagyon szeretném, ha barátkozna a kislánnyal, vagy mi a szülőkkel.
"Vagy te szeretsz a hidegben, latyakos időben sétálni?"
. Igen, szeretek.
A hidegre találták ki a csizmát és a kabátot, nem az autót.
Nálunk csak a lányomat kell kísérgetni iskolába, pedig konkrétan 170 méterre van! 😒
A többiek, akik ide valósiak mind egyedül járnak, már tavaly is a többség, pedig van aki elég messze lakik.. Szóval az egyedül sétálás nem gáz, de azért szólni kellett volna, hogy megy a gyerek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!