Tényleg ilyen rossz az anyaság/szülőség?

Sziasztok elsősorban anyukák, de akár apukák véleményére is kíváncsi vagyok.

26 éves vagyok, kiskamasz korom óta érzem, hogy anya akarok lenni. Mindig is éreztem azt a vágyat, és azt az érzést, ami folyamatosan tátong bennem, kicsit olyan mintha ez lenne az életem célja. Természetesen bennem van az ismeretlentől való félsz, de ezt legyűri az a hatalmas szeretet amit még az iránt érzek, aki nem is létezik. Furcsán hangzik, de sok lelki problémán, nehézségen segített már át a gondolata (illetve már nevén is szólítjuk a párommal). Tudom, hogy ennél közelebb még sosem voltam hozzá :)

A problémám jelenleg az, hogy árad a médiából a negativitás a szülőségről, gondolok itt a tiktokra, a facebookra. Alig olvasok olyan kommentet vagy cikket, alig látok olyan videót, ami arról szólna, hogy a sok-sok-sok nehézség mellett (dackorszak, hiszti, hasfájás, szófogadatlanság, sírás, stb.) milyen szép is lehet anyának lenni és mekkora szeretettel jár.

Annyira el vagyok keseredve. Annyira vágytam rá évekig, de ez a sok rossz lehúz, és azon gondolkodom, hogy nem vállalom be.

Tudnátok kicsit mesélni a ti anyaságotokról/apaságotokról? Persze, tudom, nagyon nehéz, de egy kicsit a pozitív dolgokat kiemelve?

Köszönöm előre is mindenkinek aki ír :)