Anyukák, csak hasonló elveket valló anyukákkal maradtok barátságban?

Nekem mindkét gyerekem adhd-s. A közvélemény szerint ilyen betegség nincs, ez csak a lusta, hanyag, alkalmatlan szülők kifogása a neveletlen kölykei viselkedésére. 100 emberből 99 így gondolja, így én a világon senkivel nem osztom meg a nevelési elveimet. Korábban amikor próbáltam kiönteni a szívemet, a következő reakciókat kaptam:

-Csak egy átlagos gyerek, te reagálod túl.

-Nem gondolod, hogy nem vagy elég szigorú?

-Nem gondolod, hogy túl szigorú vagy?

-Miért nem viszed el orvoshoz?

-A gyerek mindig a szülő tünete.

-Azért ilyen a gyerek, mert túl ideges vagy.

stb, stb, stb.

Még a legkedvesebb embereken is láttam, hogy egyáltalán nem hiszik el, és nem veszik komolyan, hogy a gyerekkel gond van, és mind azt gondolják, én nevelem rosszul.

Amúgy engem pl. pont nem érdekel, hogy valaki szoptat vagy nem, engedi-e nézni a gyerekének a tévét vagy nem. Szerintem ezek olyan dolgok, hogy senkinek semmi köze hozzá, és eszembe nem jutna ilyenért bírálni a barátnőmet.

Én nem tudok egyszerűen anyukákkal barátkozni. Próbáltam, de nekem sok, hogy csak a gyerekről lehet beszélgetni, ha másról kérdeznék, akkor meg néznek, hogy mit akarok. Konkrétan meg sem lehet ismerni senkit. Nincsenek barátaim, az anyukákkal csak beszélgetőviszonyban vagyok. Olyan jó lenne, ha lenne egy barátnőm, akivel ugyanazt a könyvet olvassuk, és tudnék róla beszélni vele. Vagy ugyanazt a zenét, és arról. De senki ilyen nincs az életemben. Szerintem a neten, fórumokon fogok ilyenekről beszélgetni, mert nekem ez hiányzik. Nem az, hogy na ma hány órát aludt a gyereked.

Én nem barátkozom olyanokkal, akik nem kötik be a gyereket az autóban pl, vagy nekem panaszkodik, hogy az anyja rászoktatta a gyereket a tévére, ő meg nem tudja leszoktatni. Pedig Tök egyszerű, nem kapcsolod be, és kész (éppen ezt csinálom a 3 évesemmel, szóval tudom, hogy meg lehet csinálni). Meg panaszkodik, hogy a gyerek csak a tejszeletet meg a csokis kekszet eszi meg. Hát akkor minek vesz, minek adja neki? Ha nem adná, akkor megenné az ebédet is, nem autista, csak válogatós. Na az ilyeneket nem bírom elviselni, akik folyton panaszkodnak, hogy nem eszik a 2 éves gyerek meg egész nap a tévé előtt ül, amikor ők azok, akik ezen változtatni tudnak. Meg azokat sem bírom elviselni, akik a gyerek testi épségét veszélyeztetik. Ennyi.

Meg az összes anyuka ismerősöm személyisége abból áll, hogy ő anyuka, napi szinteb posztol vagy gyerekképet vagy valami vicces/érzelgős idézetet a gyerekkel kapcsolatban... Minden nap már egy kicsit sok...

Két gyerekes barátnőm van, ők már a gyerekek előtt is barátnőim voltak. Szerintem ezek olyan dolgok, amik egy jó kapcsolatba nem tudnak éket verni. 5-ös példái szerintem amolyan hogy is mondjam... szegényebb IQ-val megáldott népek problémái, amikkel én sem tudok azonosulni, nem is érdekel, nem tudnék jó pofát vágni ehhez. Valószínűleg ezek az emberek gyerek nélkül sem lennének barátaim. Vannak különbségek a barátnőimmel is. Pl. a téma, hogy milyen autósülést vegyünk? Neki jó a noname nem tudom milyen, nekem nem. Elfogadjuk, teljesen más helyeken közlekedünk, más szempontjaink vannak, máshogy érezzük biztonságban a gyerekeinket, ennyi. Soha nem volt ebből gond. Vagy mondjuk az egyik barátnőm babája tápszeres, én nagyon ki voltam borulva, mert nem ment a szoptatás, nagyon megküzdöttem vele, többször konzultáltam tanácsadóval, stb. Ő egy komolyabb mellgyulladás után úgy döntött neki ez nem kell, mégis bíztatott, hogy amíg van remény ne adjam fel, ha nekem ez fontos, mindig kéznél van, sokkal olcsóbb, stb, de végső soron akkor se keseredjek el, ha nem megy.

Szóval a barátnőkkel valahogy nagyon jól eltudunk vonatkoztatni a szubjektív véleményünktől és objektíven reagálni olyan dolgokra, amik mondjuk különböznek egy kicsit a felfogásunkban a gyerekkel kapcsolatban. Nem bíráljuk egymást, nem licitálunk a másikra, nem krotizálunk. Ha valami nagyon más, akkor max elsütjük nevetve, hogy "tudod erről nekem mi a véleményem", vagy "tudom, hogy neked erről tök más a véleményed, de ha ezt elengeded és megpróbálsz az én fejemmel gondolkozni, hogy döntenél"? Sosem volt gond ebből.

Én a versengést nem bírom, de őszintén! Hányok tőle! Pistike már áll, neki már 4 hónaposan 16 foga van, már 3 hónaposan cigánykerekeket hány, már születésétől kezdve átalussza az éjszakát, vagy éppen fordítva, 32-szer keltünk éjszaka, blabla... Mindenre rátud és akar kontrázni. Na ettől én kivagyok. Ki a búbánatos lópikulát érdekel!?

Nincsenek "anyuka" barátaim hála az égnek. Gyereket nevelő barátok vannak, akikkel nagyon ritkán merül fel ez mint téma. A gyerekeim töltik ki az életem jelentős részét, és önzőn hangozhat, de ha a haverokkal vagyok, akkor legkevésbé sem szeretném ezt a témát feszegetni, inkább kihasználom a lehetőséget hogy elvontabb témáról beszélgethetek, mint a szobatisztaság vagy babakocsi márka.

Számomra életidegen az a szituáció, amit mondjuk 5. válaszoló ír, hogy én valakinek ecseteljem a családon kívül hogy mennyit tévézik, eszik e csokit vagy hol altatom, stb. A világon senkinek semmi köze hozzá, és a véleményük sem érdekel ezen a téren, mert amit csinálok, azt a saját döntéseim alapján teszem. Innentől nagy ívben tojok rá hogy a Jucika meg Andika hogyan vélekedik a dologról.

Erdekes, mert a gyerek nelkuli baratnoim eltuntek mikor terhes lettem, viszont lettek igazan jo gyerekes baratnoim azota.

Nem tudom jelent-e valamit, de egyik sem magyar, nem Mo.-n elunk, de mi nem beszelgetunk gyereknevelesrol , lehet azert mert itt az emberek a sajat dolgukkal foglalkoznak ? ( nem most jottem, hanem 20 eve ).

Engem nem erdekel mit , hogy csinal, meg ot sem, hogy en.

Es ez mind a 3-4 nagyon jo, gyerekes baratnomrol elmondhato.