Tényleg ilyen rossz az anyaság/szülőség?

Nos, nem is ertem miert gondolja azt valaki hogy az anyasag csupa rozsaszin buborekban uszkalo boldogsag.

Nekem pl az elso pillanattol jo alvo es mosolygos, ritkan siros babam volt,de nem ez az atlag.

Meg igy is nehez,hogy barmire van idom. Sok esetben a kialvatlansag feszulte teszi az embert, az se teszi az embert boldogga hogy honapokig csak gugyog, dalolaszik, jatszik es nincs kielegitve a sajat igenye, mint pl hogy felnott, ertelmes emberhez szoljon a hetkoznapokban ha egyedul van a gyerekkel otthon. Mikor elkezdenek menni akkor pedig folyton azon aggodsz,hogy mit rant magara, hova akar felmaszni, mit akar megenni, mit dug a fulebe,orraba stb. Utana meg tanulhatsz vele, majd aggodhatsz a jovojen es aztan a kamaszkor, ott megint csak aggodhatsz milyen butasagokat csinal.

Tehat igen, szereted a gyereked, jol esik a vele toltott ido es valahol boldogga tesz,de egy gyereket nem azert szulsz hogy boldogga tegyen, hanem hogy te felneveld es boldogga tedd ot, egeszseges embert NEVELJ belole, nem az hogy jokat szorakozzatok, arra van a parod es a barataid. A gyerekert viszont egy eleten at aggodsz es kuzdesz es mindent megoldasz, ha torik ha szakad.

Persze, hogy nehéz, hiszen az alapkoncepció az, hogy saját igényeid elé kell helyezned valaki másét. Ettől még nem rossz!

Két kisgyerekem van kis korkülönbséggel (másfél év). Állandóan szükségük van valamire és sokszor türelmetlenek - az ügyfeleim pont ilyenek voltak (multi, masszívan túlórázós irodai munka), cserébe sosem voltak ennyire cukik :D

Viccet félretéve: ma hármasban takarítottunk, sütit sütöttünk, duplóztunk, sétáltunk, olvastunk, rajzoltunk, babáztunk, autóversenyeztünk. (Az ovisom is épp itthon van orrfolyás miatt). A "nagy" vagy fél órája mesél a kicsinek az autóiról (nem azért mert megkértem, hanem mert ezt találták ki), tök jó hallgatni őket.

Persze olykor betegek, olykor dacosak, olykor összekapnak - ők is emberek, vannak jó meg rossz napjaik. A mai épp jó volt és az ilyen napok nekem felülírnak 10 rosszat.

(Elfogadom, hogy más máshogy éli meg, mindenki a maga nevében nyilatkozik. Azt pedig én se tudhatom, mi lesz később - pl nemsokára megyek vissza dolgozni, egyelőre nehéz elképzelni, hogy kevesebbet látom majd őket és félek is tőle, hiányozni fognak.)

Számomra a legnehezebb része eddig hogy lemondjak az alapszükségleteimről is (alvás, evés, wc, hajmosás stb.) és a szabadság mint olyan teljesen megszűnt. Semmit nem tudok akkor és úgy csinálni ahogy és amikor jól esik. Számomra azért ez a legnagyobb törés mivel kamasz korom óta vártam, mikor tudok végre önállósodni a szüleimtől külön végre a saját szabályaim szerint élni. Ez egy boldog felhőtlen időszak volt és ehhez képest ez most hátralépés. Csak a szüleimé helyett most a gyerek igényei vannak előtérben.

Szeretem, imádom, vissza nem adnám és öröm látni ahogy cseperedik, mosolyog, nevet. Az hogy van árny oldala is, nem jelenti hogy nincs jó oldala. Sokan számít az is hogy mennyire könnyen kezelhető a gyerek (van-e hasfájás, mennyit alszik, beteg-e stb.) és mennyire türelmes a szülő. A gyereknevelésben is csak a változás állandó, mindig újabb nehézségek, újabb örömök jönnek. Egyszer fent egyszer lent, ahogy mondani szokták. Akár egy percen belül is :D

Könnyű rámondani akkor minek vállalta be valaki, ha megbánta vagy nehéznek érzi, de egyrészt előre nem tudja senki milyen lesz, (hiába a horror sztorik), mindenki élete egyedi, másrészről teljesen más hallani mint átélni.

Tényleg meg kell élni ahhoz hogy minden aspektusát egyszerre lásd és érezd a bőrödön.

Ahogy előttem is írták, teljesen más kívülállóként azt hallani mindenkitől, hogy mennyire nehéz mert úgy sem hiszed el vagy elhiszed, de nem olyannak képzeled. Benne lenni teljesen más, majd naponta megkérded, hogy ó te jó ég, miért nem rázott meg valaki és mondta el, hogy ez mennyire nehéz, miközben amúgy ezerszer elmondták, csak nem érdekelt :D

Ahogy megfogan, pláne amikor megszületik hatványozódik az az iszonyú felelősség. Nem lehet elképzelni reálisan.

Plusz nem lehetsz biztos benne, hogy mennyire kell egyedül megbirkóznod az egésszel.

Én a páromat nagyon segítőkésznek ítéltem meg baba fronton, azonban a világon bármit előbb megcsinál, de 8 hónap alatt egyetlen egy pelenkát nem cserélt le, egyszer nem öltöztetett, egyszer nem fürdetett, egyetlen egyszer levitte egyedül sétálni. Egyszer! Egy hozzátáplálós étkezést sem vett át, egyszer se mosta meg a fogát, stb… tehát ami dolog abból az égvilágon semmit nem csinál. Más apukákkal ellentétben akikből nem néztem volna ki semmit körbeugrálják a gyereket. Szóval ezt nem igazán tudni előre.

"Én a páromat nagyon segítőkésznek ítéltem meg baba fronton"

aztán felsorolod, hogy lófact nem csinál a gyerekkel :D Aha. Segítőkész :D