Tényleg ilyen rossz az anyaság/szülőség?

Szerintem több összetevős a kérdésed.

Egyrészt most már többen mernek beszélni az árnyoldaláról, így több ilyen véleményt is lehet olvasni.

Másrészt vannak olyanok is, akiknek nem lenne szabad gyereket vállalniuk, de mégis megteszik és szenvednek.

Aztán ott van az is, hogy megváltozott a világ. Más most szülőnek lenni és mas volt 30-40+ évvel ezelőtt.

Én inkább azon a véleményen vagyok mint az első. Nem rossz, hanem nehéz.

Nehéz mert kvázi létbizonytalanság van, legyen az munkahely, oktatás, egészségügy.

A lakhatas se egyszerű. Albérletbe gyereket vállalni szinte lehetetlen, mire sajátra osszeszedi az ember a pénzt a gatyaja is ramegy. Munkahelyeken alapvetően nem szeretik a kisgyerekes szülőket, főleg ha nő az illető.

Viszont, hogy pozitívat is írjak: manapság rengetegen foglalkoznak baba/gyerekpszichológiaval és más szemléletben lehet nevelni, mint régen.

Ha csak az egyik gyerekem lenne azt kívánnám bárcsak szüzen haltam volna meg, ha csak a másik, akkor azt mondom nem is olyan gáz ez. Az egyik miatt legszívesebben öngyilkos lennék, a másik tart életben.

Szóval elég kétesélyes a dolog

Ne az interneten olvasottakra támaszkodj, mert ott szeretik a dolgoknak csak a rossz oldalát feltüntetni.

Ettől függetlenül anyukának lenni valóban nagyon nehéz, rengeteg kihívással és felelősséggel jár, de én úgy gondolom hogy megéri. És ha te is ezt szeretnéd ne hagyd hogy az utadba álljanak:)

13, miért?

Mert őszinte?

Ugyanezt érzem. Anyaságom nehézségei 99,99999999 %-ban az egyik gyerekemhez kötődnek, míg a boldogságot ugyanilyen arányban a másiktól kapom.

És kva szar érzés. Mert nem így terveztem, de ez van.

Születése óta egy gyomorgörcs az élet. Fejlesztések fejlesztések hátán, millió pénz és jelenleg a hétköznapjaim abból állnak, hogy gürizek a munkahelyemen és akárhányszor megcsörren a telefonom összerezzenek, hogy "jaj, csak nehogy az iskolából hívjanak", hogy már megint menni kell érte, mert nem bírnak vele a speciális osztályban.

És ezt úgy, hogy eleve délig van.

Dolgozni nem lehet mellette, munkahelyünk is veszélyben.

Szerintem nekem nem jutott "könnyű" gyerek. 3 éves elmúlt, nem volt ataludt éjszakánk még, szopozik is, az ovit is utalja kb, legalábbis reggelente. Nagyszájú, 6 hónaposan felallt, 1 évesen futott, másfél évesen már érthetően beszélt.

Nem járok el egyedül sehova, vagyis most de, egyetemre vizsgazni. Nem aludt még máshol, nem is nagyon van másra bízva. Apuka kiszámíthatatlanul dolgozik.

Ezeket azért írtam mert ennek ellenére sem erzem nehéznek. Sokkal jobb mint bármi eddigi életemben. Minden megoldando helyzet egy kihivas, imadom. Nehéz de épp ezért éri meg az energiát. Mi nem nehéz? Suli, munka is lehet az. De valamiért csinalod. Mikor ez beerik.. Hamarabb vagy kesobb de földöntúli érzés. A kapcsolat meg ami van közöttünk... Nem lehet szavakkal leirni. Fantasztikus az anyaság mindennel együtt, csak a hozzaallas nem mindegy! Aki mindig sirankozik, panaszkodik az sose fogja élvezni. Ahelyett hogyha osztonbol nem jön, akkpr utána olvasna pl és megertemé a gyerek fejlodesi szakaszait, mi miért történik.

Rengeteg múlik a szülőkön.. Mire tanítják, hogy kezelik a szitukat,milyen példát mutatnak.

Ha jól csinálod (gondolkozol, megertesz, elfogadsz, spontán vagy, alkalmazkodó, kreativ) akkor szerintem a legjobb dolog a világon.