Van, hogy túl sokat nyomkodjátok a telefonotokat miközben a család körülöttetek van?

Én ezt a kérdést csak a gyerek szemszögéből tudom megközelíteni. (15/L) Kiskoromból (ovi, alsó) markánsan emlékszem rá, hogy anyukám gyakran számítógépezett, később telefonozott hosszú-hosszú ideig. Olyankor mindig ráncolta a szemöldökét, "mérgesen nézett" vagy legalábbis én így fogtam fel akkor. Viszont ha hozzászóltam, mondtam, kérdeztem valamit, nagyon nehezen válaszolt. Többször mondtam mindent, akkor is vagy 10 másodperc után reagált csak. Emlékszem, hogy vágytam volna a figyelmére, aztán mindenféle hülyeséget csináltam és bohóckodtam hogy láthatóvá tegyem magam. Ez egy leírhatatlan érzés. Hülyét csináltam magamból, direkt csak azért hogy végre rám is figyeljen. De hiába, mert ráadásul türelmetlenebb is volt, gyorsan felcsattant, kiabált, elküldött. Én kicsiként persze nem nagyon fogtam fel mivel állunk szemben, azt se tudtam mit csinál. Máig se tudom pontosan, mert nekem oda se szabadott nézni a tekefonjára, de kb hírek, facebook, beszélgetések, youtube, ruhaboltok ennyiből állhatott. Párszor szándékosan nem mondtam meg neki, hogy a telefonja, mert tudtam akkor nem fog azzal foglalkozni. Mostanság már 15 éves vagyok, a családi étkezésnél szinte mindig előkerül anyám és apám telefonja is. Próbáltam már kérdezni őket hogy nem látják-e ezt soknak, hogy ők pl nagyon sokat telefonoznak. De rögtön jött, hogy én ne vonjam őket felelősségre, ők felnőttek, akik fontos dolgokat intéznek folyton, én meg ne szóljak beke. Én a sajátomat soha nem hozom az asztalhoz, vagy oda amikor a családommal vagyok, csak ha valamit kérdeznek amit onnan kell megnéznem, érte megyek. Egyébként suliban, buszon, szobámban, éjjel telefonozok csak.