Miért gondolkodnak ennyire anyagiasan?
Most nem arra gondolok, hogy pucér sggre, halomra szülni.
De mik ezek a csak sokmilliós fizetéssel tervezz gyereket, csak 5 szobás palotával.
Amikor szóba kerül a gyerekvállalas, az itteni hozzaszólok nagy része miért kezdi el csak a pénzt felhozni? Értem én, hogy fontos, de miért csak akkor érdemes 1 vagy akár a többedik gyereket bevállalni, ha minimum fejenként egy lakást plusz autót meg tudnak nekik teremteni?
Miért anyagiakban kell (csak) mérni a gyerekvállalast?
A putriban nyomorgókat nem szeretném ide hozni, mert ott nyilván alapból hiányzik sokszor bármilyen felelősségteljes gondolkodás.
Kíváncsi vagyok, hogy tényleg sokan ennyire utálják a szüleiket, mert nem kaptak indulásnak x milliót? Vagy akár osztozkodniuk kellett a testvérük/testvéreik miatt?
Mert az anyagi biztonság alapvető. Pl. ha 1,5 szobába szülsz gyereket, senkinek nem lesz egy saját zuga ahova elvonulhat, ami rengeteg konfliktust szül.
Ha nincs pénzed a gyerek megfelelő iskáztatására, különórákra lehet sosem éri el az álmait.
Ha nincs pénzed kiskorában fejlesztésre pedig kéne az életéd teheted tönkre.
Ha nem tudsz vele programokra menni, utazni csomó mindenből kimarad.
Nem milliomosnak kell lenni ( vagy hát a mai fizuk mellett már igen, mert 2 normál fizetés ma már millió felett van.), de sokba kerül.
11 éves a fiam. Ha mindent összeszámolnék havi szinten amit rá költünk 400ezer körül lenne havonta.
Egy saját példa szemléltetésnek:
Nem putriban nőttem fel, de hiába dolgoztak a szüleim anyának be kellett osztani minden forintot hogy legyen mit ennünk, ebből gyerekként mi csak azt láttuk hogy teljesen idegroncsok a szüleink, folyton veszekednek és állandó szófordulat a "nincs pénz". Rányomta a bélyegét a gyerekkoromra. Ha mondjuk lett volna pénz valószínűleg szeretet is több jutott volna, esetleg többet látom az anyámat és olyankor tud kedves és türelmes is lenni, játszani velem önfeledten, nem pedig a haját tépi, hogy apa megint elitta a pénzt és miből fogunk enni vagy befizetni a számlákat vagy hogy esetleg öngyilkos lesz inkább.
Hiába mondják, hogy a pénz nem boldogít, azért nagyonis hatással van arra, hogy az ember kiegyensúlyozott vagy nagyon nem.
És szerintem egy gyereknek az a jó, ha a szülei rá tudnak figyelni és nem az alapszükségletek kielégítésén aggódnak.
Biztos van ellenpélda is, de az a ritkább lehet.
Ez a vicces a 11-esben:
"vagy hát a mai fizuk mellett már igen, mert 2 normál fizetés ma már millió felett van"
Ember, a statisztikák szerint is nettó 270 ezer forint (!) a nettó medián bér, azaz az emberek fele ennyit vagy ennél kevesebbet keres. Ha két ember megkeresi ezt, az még mindig csak 540 ezer forint.
De ugye van, aki ennél kevesebbet keres, az egyik barátnőm és kollégái pl. havi 180 ezret az ország második legnagyobb városában. Váltanának, de nincs más, ha nem vagy mérnök vagy ilyesmi, akkor a legtöbb helyen ilyen 180-250 között fizetnek a városban.
Amikor a mi cégünkhöz kerestünk irodai dolgozót, egy hét alatt 700 ember jelentkezett, ilyen 200 ezer körüli bérigényekkel (nekem diplomával, nyelvhasználattal fizettek 250-et, és nem is találtam egyszerűen jobban fizető melót, hiába a végzettség, a tudás, multihoz idegen nyelvű ügyfélszolgálaton akartak 3 műszakra ennyit fizetni az egyik helyen).
Természetesen vannak, akik jobban keresnek, de nem ez a jellemző. Szóval lehet, hogy Budapesten az IT-szakmában dolgozó párnak 1 millió az átlagfizu, de az ország nagy részében nem ez az általános, ahogy itt a 11-es próbálta lekommentálni.
És az volt a vicces, hogy elgondolkodtam rajta, komolyan gondolta-e azt a kommentet vagy csak trollkodott, mert ilyen vak nem lehet senki.
Az átlag bér 500 brutto körül van ( tudom ez nem medián). De én normál fizut írtam nem átlagot.
Itt Bpen ez teljesen átlag.
Nem kell palota a gyerekneveléshez. De számomra döbbenet, hogy rengetegen azt gondolják, hogy "majd lesz valahogy", meg "ahová Isten báránykát adott, oda ad legelőt is"...
Bent vagyok egy segítő csoportban a face-en, ahol egy bizonyos város+ környékén élő rászorulóknak segítünk, ha nagy a baj. Ott jelent meg egy leendő anyuka, aki a születendő babájának kért 56-os kisruhákat, mondván: kevés a pénzük, ezt a méretet inkább nem venné meg, mert lehet nem is lesz rá szükség, hátha kap. Kapott. Meg még pár nagyobb méretet is.
Nemsokára visszatért, akkor már bundazsák kellett, hogy legyen miben hazavinni a gyereket a kórházból. Aztán kiderült, hogy hát babakocsi is kellene. Most már a hűtőnél meg a mosógépnél tart, mert az sincs, és hát kéne.... és már az anyja is belépett a csoportba, ő is kunyerál.
Bocsánat, de ezt már nem tudom máshogy nevezni. És nagyon sok ilyen van. Dunsztom nincs, hogy ezek a gyerekek hogy fognak felnőni, vagyis hát inkább nem akarom tudni.
Na, erre a pucér fenékre ugyan miért kell szülni?
A kedvencem, hogy minden héten van minimum 1 olyan kérdés, hogy "anyósnál lakunk a gyerekkel, mert nincs pénzünk elköltözni, de mindenbe beleszól és bent cigizik és így tovább, nem bírom már, mit csináljunk? ".
És ha valaki megkérdezi, miért nem teremtették meg a normális lakhatást gyerek előtt, jön a szöveg, hogy de ki tudja megteremteni, az sok idő, ők nem akartak várni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!