Hogy lehet megmondani egy férfinak, hogy van egy gyereke?

Miért támadjátok?

Hibázott? Igen.

Te nem hibáztál még életed során? Bárki is legyél, meg sűgom, DE!

Honnan tudjuk, hogy hány éves volt a kérdező? Mi zajlott le benne? Mi válthatta ki ezt a reakciót? El sem tudjuk képzelni XY életének helyzetét, hogy mi alakította olyanná amivé lett,és a döntéseik minek a fura következményei...

Ne legyetek már ilyen ítélkező szentek. Egyszerűen nem vagyunk a helyében, mert nem azt az életet éljük.

Biztos nem jókedvből költözik el az ember egymaga terhesen, vagy egy picivek egy idegen környezetbe... Egy terhes nő ezt nem akarja egyedül átélni. Biztos jó oka volt rá.

Egy kislánynak szüksége van az apukájára. Apa nélkül nőttem fel, 10 évesen lett nevelőapám. Tudom miről beszélek. Jobb helyzetben lennél, ha tőled tudná meg, s nem egy idegentől. Viszont neked is meg kellene adnod neki annyi tiszteletet, hogy őszintén elmondod mit miért csináltál, hiszen neki is joga lett volna ennek tudatában élni, létezni, hogy van egy lánya. Nyilván Te is sokat változtál ezidő alatt, nyugodtan elmondhatod, mit csináltál volna esetleg másképp, mik voltak a félelmeid, stb. Csaj azért is, hogy teljes képet kapjon arról, ami benned lezajlott.

Biztos idő kell neki majd ezt feldolgozni, meglehet, hogy nem lesztek puszipajtások, az is lehet, hogy az élet még össze sodor titeket.

Nyíltan kommunikálj, a kislány érdekében. Vállald a hibád, ne érdekeljenek az ítélkező szavak. Emberek vagyunk, mindenki hiányzik. Az egy nagy lépés, ha magaddal is el tudsz számolni.

Sok sikert, jó egészséget a kislánynak!

Huh, ez nem semmi.

Egyszerűsítsd le. Hívd fel, hogy szeretnél egy találkozót, ahol bemutatnád a kislányotokat neki.

Készülj fel mindenféle válaszra, lehet, van már neki mástól is, vagy ki tudja.

Mindenesetre ha tényleg rászolgált, hogy elhagyd, gondold meg, hiányzik ő a lányod életébe, vagy sem.