Miért érzik feljogosítva magukat egyesek arra, hogy a saját gyerekemmel való döntésemet fellbírálják? És miért én vagyok a rossz ezek után is?

Nagyon idegesítő, én is kiakadtam volna.

Gondolom egy normális estét akartatok otthon a családdal, ha jól értem ezzel a rokonsággal inkább udvariasságból találkoztatok.

Nem teljesen értem, mért maradt volna ott a fiú, de ha nagyon akart volna, esetleg elmentem volna érte mondjuk fél 10-re (ha hétvége). Éjfélkor bulizó felnőttek autójába nem hagynám ülni, ha nem bízom meg bennük 100%-ban, de ahol a 13 éves éjfélig marad, és mindenki ilyen idiótàn viselkedik, az már nem bizalomkeltű hely

Mondjuk ha másnap nincs suli, és megbízható ember mondta volna, hogy hazahozza, és tényleg tök jól érzi magát, igazán engedhettél volna neki is, azért nem kért olyan hú de sokat.

Másrészt csak hangosan ki kell jelenteni, hogy mentek haza ekkor meg akkor, aztán pont. Ha ennek nyomós oka van, akkor max ennyit mondanék, hogy nyomós okból megyünk, sajnálom. De engedd el, annyira nem történt nagy tragédia szerintem.

3, 4, 9 válaszolókkal értek egyet.

Először is teljesen jogos kérdés, hogy a fiad mit akart.

Amire - talán nem véletlenül - te nem válaszoltál, pedig írtál egy későbbi kommentet (#7).

Az meg egy nevetséges érvelés, hogy szerinted erre-arra akarták használni a gyerekedet. Ott volt egy családi összejövetelen, ahol marasztalták és megoldott lett volna a biztonságos hazavitele. Te meg nem akartad engedni, mert CSAK. Hogy megmutathasd, hogy ki parancsol a te gyerekednek. A benzinre való hivatkozás még nevetségesebb, ha egyszer más ajánlotta, hogy hazaviszi.

Őszintén sajnálom a fiadat, hogy ilyen fafejű anya jutott neki. És ismerve az ilyen helyzetek lélektanát, 90% esélyt adok annak, hogy a fiad szívesen maradt volna. Ha azt mondta volna, hogy nem, az is csak azért lett volna, mert tart tőled.