Mit tegyek, hogyha nem tudom felvenni az apjukkal a versenyt, és rossz anyának érzem magam?

Tényleg nem lenne hülyeség, amit a 3as ír. Legyél te a hétvégi szülő, aki kéthetente frissen, fitten, üdén odalibeg, jól elszórakozik a gyerekekkel. Az exed meg szívjon a mindennapos cirkuszokkal, logisztikával, zsonglőrködéssel.

(Off: én előre megmondtam a férjemnek, hogy ha dobbantani akar, szépen viszi magával a 2 gyereket. Én nem fogok miatta szívni az egyedülálló anyasággal)

Szerintem kérdezd meg, hogy "apátok főz finom házi kosztot? Megoldja veletek a leckét? Ott ül a szülőin? Takarít utánatok? Tudjátok, hogy beteg vagyok, kiveszik a méhem? Mit gondoltok, mi lenne belőletek, ha nem lennének szabályok, amit a szülő betartat?"

Már 14 évesek, szinte felnőttként kell őket kezelni, értelmesek, lehet velük beszélni, érvelj! Meg fogják érteni, már van eszük. Akár csinálhatsz(csinálhattál volna) szabálymentes hetet, ahol te sem takarítasz, de még csak nem is főzöl, fent lehetnek hajnalig, de ugyanúgy kelni kelljen reggel, csinálni a dolgokat, mert az élet nem állhat meg.

Nézess meg velük pár jó filmet a témában, mondjuk a legyek urát, mi lesz, ha nincsenek szabályok, nincsenek felnőttek. Már épp elég nagyok hozzá.

Ja és egy nagyon ravasz mondattal máris a saját oldaladra állíthatod a "szuper" apjukat:

Nekem köszönhetitek, hogy ilyen apátok van, annakidején én választottam nektek! ;) Lehetett volna a szomszéd Józsi is, aki egy sóher, unalmas alak, aki bélyegeket gyűjt, iszik és nem mozdul ki, néha megver! Szóval igen, köszönöm, hogy hálásak vagytok, hogy ilyen jól keres apátok, és ilyen sokat költ rátok, igazán jól esik, tudom, hogy jól választottam, mert férjnek csapnivaló volt, de apának első osztályú!

Szóval csinálj úgy, mintha a te érdemes lenne az apjuk érdeme, fürdőzz kicsit a dicséretekben, mert minden apjuknak szánt dicséret "igazából" neked szól, bárki mással lehettél volna, de te őt választottad apának. Persze tudom, hogy ferdítés, de simán beveszik a gyerekek:)