Akinek egy gyereke van, és egy is fog maradni miért döntöttek így?

az idegrendszerünk és a házasságunk nem bírna el többet. biztosan jó a testvér, (igaz egyikőnk sem tartja a kapcsolatot a sajátjával, csak kb. “sátras ünnepeken” találkozunk) de szerencsére van annyi korabeli kis családi- és egyéb barát a lányunk környezetében, hogy ha jól alakítják a dolgaikat, akkor ahogy kamaszodnak és felnőnek is ott lehetnek egymás mellett.

szerencsére sem a csok, sem a babaváró miatt nincs rajtunk további gyermekvállalási kényszer. család, rokonok célozgatásai, kérdései pedig nem hatnak meg.

Úgy érezzük hogy ennyivel bírunk el.

Nagyon nehéz eset volt már csecsemőnek is. Olyan többemberes gyerek. De segítségünk nincs. A mamák 100+ kmekre.

Mikor visszamentem dolgozni, akkor meg már azért sem akartam mert végre jó melóm van.

Most 8 éves nagylány. Most meg nagyon élvezzük hogy már önállóbb, nem kell mindent elé hurcolni.

Barátnőmmel megoldjuk h 1 hónapban egyszer ő vigyáz a gyerekekre (6 éves a lánya) 1x én. Így van időnk a férjemmel kettesben lenni.

Élvezz7k h kiscsalád vagyunk.

Mindig egy gyermekre vágytam. Két testvérem van, ráadásul középső gyerek vagyok (akiknek általában a legrosszabb). Irigyeltem az egyke barátaimat. Nekem nem sok pozitívumot adott hozzá az életemhez, hogy vannak testvéreim.

Egyébként nehezen jött össze az egy baba is (lombikkal), szóval akkor sem erőltetném a kistesó témát, ha eredetileg máshogy gondoltuk volna.

Több érvem is volt. 2,5 éves a lányunk.

- Én nem tudnám még egyszer végigcsinálni az első fél-1 évet

- Nehezen jött össze (lombik)

- Férjemnek már van 2

- 40 leszek jövőre

- Egynek mindent meg tudunk adni (magániskola ha úgy látjuk, nyaralások stb)

- Logisztikában egyszerűbb

- Nincs a közben segítségünk (amelyik nagyszülő segíteni tud - apósomék -, nekik 6 unokájuk van, ebből 3 kicsi)

- Meggyőződésem, hogy az első gyerek megsínyli, amikor testvére születik. Nem szeretném a végre kialakult 3as rendszerünket megint megborítani

- Nehezen rendezkedtünk be 2ről 3as felállásra

- Azt látom, hogy nagyon ritka felnőttkorban a jó testvérkapcsolat - inkább semleges vagy rossz.

- Szintén tapasztalat, hogy mindig van kedven vagy inkább úgy fogalmaznék, akire jobban rá tud hangolódni a szülő. Ebből mindenképp sérülés származik. Nem szeretném se érezni, hogy valamelyik gyerekemmel jobban kijövök, se azt látni, hogy a másiknak ez nem könnyű

Kb ennyi.