Ha a férjemmel csak barátként es szülőtársként élünk együtt, de nincs nagy romantika, az hat negatívan kisgyerekekre?(bővebben kifejtve lent)

Köszi mindenkinek a válaszokat! Nem tudok mindegyikre külön reagálni, csak egy-két dologra, ami megfogott.

A ferjem többet főz, mint én es o is ugyanúgy kiveszi a részét a háztartásbol, illetve a gyereknevelesbol; minden nap hagy nekem 1-2 órát, amikor elmegy a gyerekekkel, h tudjak a hobbimmal foglalkozni vagy pihenni. A baratsagunkat soha, semmilyen esetben nem fogjuk felrúgni, ez pl kulfoldon, ahonnan mi jövünk, gyakoribb dolog, mint otthon magyarorszagon. Nyilván en sem vagyok szent, évekig tiszta hidegen viselkedtem észrevétlenül, ami saját magamnak sem tűnt fel, mert mindkettőnk csaladja eléggé hideg tipus, főleg az enyém es nálam általában a szerelem maga ideig-óráig tart, azonban vele valóban mindent meg tudunk beszélni, kezdetektől mikor sétáltunk az utcán mondtuk, h melyikünknek melyik pasi, lány szép/néz ki jól. Még viccből annak idején Tinderre is felregisztraltunk együtt poenbol, hogy ki fog több likeot kapni… a ferjemnek nincsen senkije, azonban aznap elmesélte, mikor volt egy kalandja, mert ő azt mondja, (ha félre is lép, stb) legalabb az őszinteség az, ami megmaradt benne es valóban, en lattam is a lányt es a barátaink is tudtak rola es együtt szivattuk, hogy akkor legalabb talált volna egy olyat, aki felér velem… 🙈🤡 mondta, h az, h ő sosem járt el egy koncertre, egy party-ra “fiatalon” most kihozza belőle a második baba utan a korai “eletkozepi válságot” es h lehet, h olyannak kell most lennie mint egy “tékozló fiú”. A legtöbb olyan barát, lány baratja, akiket megismert en is ismerem, vagy legalabb fotókat lattam róluk, sztorikat hallottam, stb.

Igazából kimondatlanul évekig inkább voltunk legjobb barát es volt meg csak az érzelmi kötődés es biztonság es a “bármit meg tudunk beszélni es a masik mellett önmagunk tudunk lenni”, mint egy romantikus házastárs, de en sajnos nem vagyok egy romantikus alkat, hiába szeretném, én ez a tipikus “szerelmes a szerelembe” tipus vagyok… előző kapcsolatomban is amikor meglátogattam a szüleimet az akkori barátommal, észrevétlenül mondtam egy olyat, hogy “olyan, mintha testvérek lennénk”…. Anyukámnak kb ketté állt a füle tole de ezek utan azzal a fiúval is még egy évig együtt voltam… szóval tenyleg nem tudom, mert a férjemmel amugy iszonyat jo csapat vagyunk, kívülről ráadásul mindenki azt hiszi, h mi vagyunk a tökéletes család… eddig kb en is azt hittem, mert nekem / neki is ez kb jo volt…. Csak hat a második baba is elég hirtelen jott, hiába volt tervben h jo lenne kis korkülönbség de lehet h mar másképp döntenének annak ellenére h imádjuk…

Szóval itt nem az van, h megjátszuk magunkat es tettetjuk a nemlétező romantikat, azonban nem is szoktunk veszekedni hanem mindent szepen megbeszélünk.

Azert adtunk két evet, mert akkor a nagyobb kb 4 eves lesz, a kisebb is picit idősebb mar illetve jobban látjuk, h merre tovább. Most minden idonket leköti a munka (ferjemnek) es mindkét nagyszülő páros messze, nincs semmi segitsegunk sem es személyesen igy látjuk a legjobbnak. Amikor szo volt arról, h esetleg külön válunk (separate, de nem válás), akkor is csak azert, hogy ha heti 1x vagy max 2x elmegy valahova egy koncertre vagy buliba es ESETLEG akad egy kaland, akkor en ne érezzem rosszul magamat. Par barátunk kérdezte, h open marriage-ben vagyunk-e, de erre nem tudunk egyöntetű valaszt adni, mert en pl nem ismerkedek mert en nem keresek kalandot es nekem nem hiányzik.

A masik feltevés: tudom, h nem tudja az ember az érzéseit befolyásolni, de a ferjem esze ágában sincs barátnő vagy masik kapcsolat keresése, ő inkább élne egy eldugott kis faluban a tó mellett állatokkal, hogy ne is kelljen amugy embereket látnia 😂 max csak amíg be pótolja az elmulasztott tini is fiatal 20-as éveit… en legalabb tini koromban jártam bulizni illetve gyerekek elott a férjemmel együtt es nekem ennyi elég volt, neki azonban akkor kezdődött “az élet”.

Az meg, h valakit felhozzon hozzank eléggé valószínűtlen, nem csak mert etikátlannak tartja, hanem azert is mert en a délelőttöt kivéve amikor játszótérre járunk a gyerekekkel, mindig otthon vagyok, kivéve mikor este cserélünk es en megyek el “bulizni” vagy ide-oda es ő altat…

Kedves utolsó, komolyan, mi is ezt beszéltük, h azt hittük, h ez normalis… a “szerelmes” erzes meg a fellángolás szerintem nem tart orokke, legalábbis nálam biztos nem, hanem csak átalakul mely szeretetetté, de ahogy korábban irtam, en elég hideg tipus vagyok. Igen; szerettünk volna családot es gyerekeket es eddig ugy éltünk, h ez teljesen normalis es hétköznapi.

Ha “elméletében” most olyan lenne h elváltunk, akkor szék alapján mar az elso ev utan elvaltunk volna, mert most is ugyanúgy élünk mint eddig, a realizalason kívül semmi sem

Valtozott