Ha a férjemmel csak barátként es szülőtársként élünk együtt, de nincs nagy romantika, az hat negatívan kisgyerekekre?(bővebben kifejtve lent)

Ez a meglátjuk mi lesz ez kb azt takarja: ha nem találok új csajt akivel...akkor veled is jó lesz néha.

Egyébként azt gondold végig,bírni fogod ha bekerül valaki a képbe? Mert a balhézás az viszont nem jó a gyerekeknek. Most még minden szép és jó,de ha ott alszik majd valaki mi lesz?

Elolvasva, amit írtál, arra gondoltam, oké, a férjednek megvan a maga élete, neki ez így rohadt kényelmes, főleg, amit elvázolt, hogyan is kéne továbbiakban is élnetek, de te hol vagy a történetben?

Hogy neki miért jó, az világos, de neked? Tényleg ennyire azt nézed, ő mit akar?

Szerintem ezzel a tervvel az a baj, hogy totális önbecsapás. És a férjed is, ahelyett, hogy felvállalná, hogy rég a saját életét éli (borítékolható, hogy szexuális kapcsolatai is vannak, és jobb lesz szétmenni, ezt a dolgot találta ki, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon.

A társadalom szemében megmarad családapának is férjnek, van asszony a háznál, aki gondoskodik róla (még szerintem a leendő bérelt legénylakását is te rendeznéd), mellette úgy él, ahogy akar. Persze, hogy jó neki.

Te viszont ebben tönkre fogsz menni, szerintem. Ráadásul a gyerekek érdekében teszed állításod szerint, hogy MINDENT eltűrnél a férjedtől. Amíg pedig te akár csak tudatalatt is ebben a mártírszerepben tetszelegsz, biztos lehetsz benne, hogy a gyerekek meg fogják érezni, hogy valami abnormális mederben folyik a szülei házassága.

A gyerekek érdeke, hogy ilyet ne tartsatok fenn. Akkor, ha menthetetlen (úgy érzem, te valószínűleg igen, a férjed nem lenne hajlandó tenni a kapcsolat helyreállításában semmit), akkor ki kell mondani, és véget kell vetni ennek a házasságnak csúfolt kínlódásnak.

Harminc év körül vagytok, és komolyan azt gondolod, hogy egyikőtök él se fog beütni még a nagy szerelem, amiért sokan még a jó házasságot is képesek felrúgni, nem egy ilyen langyos állóvizet…?

Hosszú tavon így nem lehet élni. És igen, előbb utóbb majd ezt a gyerekek is észreveszik.

Egyébként gyönyörűen leírta, hogy mi az ennyire fiatalon kötött házasságok buktatója: “külön nőttünk egymástól”

Pontosan, ennyi évesen az emberek még változnak, és ha nem egy irányba, akkor ez lesz belőle.

Most így nagyon szépen hangzik, ahogy leírtad hogy mi lesz ha elváltok...

Aztán valahogy a valóságban a legkevésbé lesz így.

Én azt nem értem, hogy ezt megbeszéltétek, egyikőtök sem akar változtatni, de adtok magatoknak 2 évet. Mire? Ha nem tesztek érte, akkor mitől kellene hogy változzon?