Régen miért volt könnyebb a gyereknevelés, ma miért nehezebb?

Elvileg most kéne könnyebbnek lenni. Minden modern, minden elektromos, van bölcsi, babysitter..

Szerintem régen azért volt könnyebb mert mindneki egy helyen lakott, és volt segítség. Plusz vitték a gyerekeket a földekre is, nem kellett azon aggódni hogy hova rakjuk őket. A gyerek nevelés mindig nehéz volt és lesz, de szerintem nem kellene nehezebbnek lenni.

Tényleg annyi minden van már ami a szülők segítségere van. Pl elektromos hinta, mellszivo, millió játék, tápszer..

Mennyire régen és hol?

Pl. a polgári családoknál nevelőnő, szoptatós dajka, házitanitó volt a családnál, a szülők érdemben nem nagyon foglalkoztak a gyerekekkel.

A parasztok esetében pedig több generáció élt együtt, plusz az egész falu olyan volt mint egy nagy család, jobban megosztották a feladatokat, segítették egymást (pl. bevett hagyomány volt a komatál).

A kommunizmus idejében meg azért volt könnyebb, mert a gyerekeket “ridegtartásban” nevelték többnyire. Vittek a tsz-be a gyerekeket, és nyaktól lefelé beásták a földbe. Vagy otthon beállították a katiba, befektették a kiságyba. Nem foglalkoztak vele ha sírt, nem volt iszsz, x óránként kielégítették a gyerekek alapvető igényeit, és ennyi. A nagyobb gyerekkel sem fektettek sok energiát a nevelésre, hanem jött a nadrágszíj és ezzel el volt intézve.

Régen nem azt értették gyereknevelés alatt, mint most.

Egy szélsőséges példa: egyes helyeken (falun) elásták derékig a gyereket, hogy a szülők tudjanak kapálni.

De ez elég extrém. Viszont az igaz, hogy hagyták bőgni a gyereket, mert a háztartást el kellett látni. Ott nem fordulhatott olyan elő, hogy ne legyen ebéd az asztalon, stb, mert sírós a gyerek. Szóval lelkével nem törődtek úgy, mint ma, ami persze meg is látszik az idősebb generáción...

5 éves gyerek faluhelyen már ment teheneket őrizni (1953-as születésű apám így nőtt fel).

Nem volt konnyebb, csak nem foglalkoztak veluk annyit.

Nekem a most 85 eves szomszedom mindig meseli, hogy kikototte az 1 eves fiat a kisagyba, es egesz nap tudott igy mellette haztartast vezetni.

Most attól is függ, mit értünk "régen" alatt, de ha mondjuk nagyanyáink, dédanyáink korát nézzük azt tudom mondani, hogy nem összehasonlítható.

Részint a gyerek értéke is más volt, ha egy gyermek meghalt, az nem volt akkora tragédia, mint most. Potyogtattak 6-7 purdét, felnőtt belőle 3, a többi csecsemő, vagy kisgyermekkorában meghalt zömmel olyan betegségben, amire ma védőoltás van. Nem volt különösebben esemény, ha rosszul volt valaki.

Amit mások is írtak, nem egy szem anyuka volt egész nap a gyerekkel otthon, hanem családok. Jó korrajz Illyéstől a Puszták népe, ahol szó szerint egymás s3ggében éltek, mindig volt ki legyen a purdéval addig, amíg kellett őrizni. Aztán a sok gyerek meg elszórakoztatta egymást, nem kellett felnőtt. Ezt már nagyszülőktől is direkt tudom, hogy sokszor egész nap azt sem tudták, hol tekereg a 4 éves gyerek.

Hogy minden elektromos - ez igaz, de változtak is az igények. Míg dédszüleink korában volt mondjuk 2-3 hetente egy mosás nap, ahol kimosták az egy szem munkásruhát, az egy szem ünnepit, meg az egy szem hétköznapit, addig nekünk mennyi göncünk van?

Nem is válogattak annyit: hét elején kisült a cipó, ették amíg volt, akár a hét végén is. Mi azért a 2-3 napos kenyérre már húzzuk a szánkat, de 2 naponta kenyeret sütni nem reális, különösen, ha azt nézem, hogy alig van olyan család, ahol anyuka otthon lenne fixen, mint htb, a legtöbb családmodellben anyukának is van állása, ami mellett már nem tud feltétlen az ember minden nap ebédet rittyenteni, meg a kertben kapálni. Plusz maga az ingázás is mennyi idő... aki élt otthon, helyben volt a kert és a gazdálkodás, míg tudok olyan embereket, akik ma 2-3 órákat csak utaznak munka miatt, minden hétköznap.