Régen miért volt könnyebb a gyereknevelés, ma miért nehezebb?

Az én anyám, aki most 65 éves, falun nôtt fel. Ô úgy emlékszik, hogy reggel “kicsapták a gyerekeket az utcára". Kint volt mindenki, a totyogótól a kamaszokig. Teljesen természetes volt, hogy a kint levô nagyobbak fél szemmel figyeltek a kicsikre. A felnôttek meg tették a dolgukat. Anyám panaszkodott is, amikor minket nevelt lakótelepen, és kisiskolásként lementünk a játszótérre, volt egyszer, hogy az ott levô kamaszok bekergették tesómat a lépcsô alá, és nem engedék ki. Hogy ilyen az ô gyerekkorában elképzelhetetlen volt, hogy a nagyobb gyerekektôl félteni kelljen a kicsiket.

Autó meg egy nap egy ha végigment a fôutcán, azt mind megbámulták, akkora csoda volt. Nemhogy elüssön valakit.

Apám emlékei szerint “egy szál gatyában voltak egész nyáron”, így mosni se sokat kellett.

Mert nem voltak így magukra hagyva az anyák.

Dédanyámnak három fia volt. Neki nem volt munkahelye, dédapám jogászi fizetéséből egy stabil középosztálybeli életet éltek. Annak ellenére, hogy otthon volt, még velük lakott egy "lány" (értsd cselédlány) is, aki a gyerekekre is vigyázott, nem csak a háztartási dolgokat csinálta. Plusz egy darabig az anyukája is velük lakott. Tehát volt 3 nő a 3 gyerekre.

Vidéken más, ott nem volt cselédlány, ellenben generációk éltek együtt. Nem csak az anyuka pesztrálta a gyerekeket, hanem úgy mindenki. És a közösség nevelt. Akkor simán rászóltak akár nem családtag felnőttek is a gyerekre, ha valami hülyeséget csinált.

Akár városi értelmiség, akár vidéki parasztság: a közös az volt a mai átlagos helyzettel ellentétben, hogy nem volt az anya arra ítélve, hogy 0-24 órában lesse a gyermek igényeit, és amiből minimum 8 órát tök egyedül tölt el a gyerekkel, míg a férje dolgozik (már ha együtt vannak).

16-os! Hogy neki hogy volt könnyebb vagy hogy volt nehezebb, azt nem tudjuk.

De anyósoméknál konkrétan az volt a rendszer, hogy az egészen kicsi babákat is (esetében a 4 hónapos csecsemőt) odaadták valami öregasszonynak, aki épp annyira volt ismerős, hogy esetleg a szomszéd tudott a létezéséről, azt ő vigyázott rá. Mikor ő kikerült a képből, akkor a nagyszülők nevelték a gyerekeket, míg a szülők dolgoztak, mert mikor elmentek 50x évesen nyugdíjba, idejük is volt és fizikailag is jó állapotban voltak. Értsd: volt segítség, ha kellett, a föld alól is kerítettek valakit. Nem elszigetelt eset, majd mindenki akkoriban így csinálta a környezetében. Te el tudod képzelni ma, hogy az az ember, akire a pici babádat bízod egy vad idegen és jó esetben van egy közös ismerősötök? Nyilván nem. Csakhogy alternatívák azóta sem lettek.

19-es. Nem, szerintem nem volt rendben, mint ahogy utaltam is rá: “te el tudod képzelni ma, hogy az az ember, akire a pici babádat egy vad idegen és jó esetben van egy közös ismerősötök? Nyilván nem”

De ők mégsem úgy mesélik, hogy ez akkora történet volt, szó nincs kényszerhelyzetről, mivel pontosan jól tudták, hogy ha gyerek születik, azzal kezdeni is kell valamit, náluk ott egy teljesen megszokott dolog volt idegenekre bízni, vagy elpaterolni a gyereket. Ha nagyon csúnya akarnék lenni, azt mondanám, hogy nekik nem volt nehéz a gyereknevelés, mert nem neveltek gyereket. Ez ott akkoriban divat volt és anyósom egyáltalán nem érti, hogy miért nem vigyázhat ő az én babámra, én meg mehetek vissza teljes munkaidőben. Őszintén nem gondolja, hogy bármi baj van azzal, hogy le van passzolva a gyerek.