Egyedül maradtam várandósan. Akik így voltak hogyan tudták lelkileg feldolgozni?

Legfeljebb körberöhögik...

N

Ha van apasági nyilatkozat, akkor le kell mondania róla az örökbefogadáshoz. Ha nincs, akkor nem.

Azért a 15-20 évig tartó gyerektartás fizetés elég ijesztő tud lenni, hidd el, nem tepernek annyira a pasik azért az apaságiért, csak a szájuk nagy általában.

Ha mégis apasági nyilatkozatot akar tenni, és még nem történt örökbefogadás, nincs esélyed jogilag ezt megakadályozni, mert a kamu apaságit a gyámhivatal és az ügyészség is megtámadhatja: "Azon az alapon, hogy az apai elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették, az ügyész és a gyámhatóság jogosult az apai elismerő nyilatkozat megtámadására."

Igaz, ekkor már fel kell kötnie a gatyáját, hogy végigverekedje magát a pereken, és nem biztos, hogy ennyit ér neki a dolog, de azért ha belelendül, akkor pár év pokol következhet.

Amúgy szerintem ha simán csak nem vagy hajlandó aláírni a papírt, és bíróságra kellene mennie érte, hogy elismertesse magát apaként, az máris túl nagy erőfeszítést igényelne, a legtöbben már ezt sem ugranák meg.

Én különben sem a jogi ügyeskedésben hiszek ilyen helyzetekben, hanem a meggyőzésben, és az ügyesen kommunikálásban.

Én valami ilyesmit tolnék le:

"Persze, hogy te vagy a gyerek apja, de ne tegyünk erre az ingatag viszonyra köztünk még nagyobb terheket mindenféle jogi kötelezettségekkel, intelligensen meg tudjuk mi beszélni a dolgokat anélkül is, hogy bírósagi hercehurcákba fogjunk, merthát az apasági után nyilván kellene gyermekelhelyezés, meg tartásdíj megállapítás a bíróság által, meg egy csomó feszültségpont, most komolyan, kinek hiányzik ez? Örüljünk, hogy nem voltunk házasok, és ezt el tudjuk kerülni. Felnőtt emberek vagyunk, mindketten igyekszünk jól kezelni a szituációt, nem kell nekünk határozat ahhoz, hogy normálisan intézzük a dolgainkat.

Annyi változás volt az elmúlt hónapokban is, hiszen hol akartad ezt a gyereket, hol nem, okosabb lenne inkább megnézni, hogy alakulnak a dolgok, mielőtt egy életre elkötelezzük magunkat az apaságival. Neked is azért egy olyan teher lenne a fizetésed jelentős részétől megválni 18 éven át, hogy az komoly feszültséget szülhet még. Ezzel szemben én szeretném, ha a lehető legbékésebb, legkevésbé stresszes módon intéznénk a dolgokat. Apasági után meg aztán rohangálhatnék hozzád minden kis aláírassal, amikor bölcsibe iratom, adókedvezményt igénylek személyiigazolványt váltunk ki, és még egy csomó kis csip-csup üggyel. Egyikünknek sem hiányzik ez, hogy ilyesmikért nyúzzuk egymást, ha már külön életünk van. Képzeld el, milyen lenne ez neked egy új kapcsolatban, és emiatt én is kellemetlennek érezném, hogy hozzád kellene járkálnom ilyesmikért.

Hát persze, találkozhattok, ha akarod, de szeretném, hogy ne jogi kötelezettségek mentén alakuljon a viszonyotok, hanem szabad akaratotokból. Nemrég még nem is akartál egyáltalán részt venni az életében. Ki tudja, mi jön még. Én biztonságosabbnak érzem, ha megtartjuk a rugalmasságot, amíg nyugvópontra nem jutunk abban, hogy mit is kezdünk ezzel a helyzettel. Adj időt magadnak is, nekem is. Aztán pár év múlva már jobban látjuk, hova fut ki ez az egész. Apaságit bármikor lehet tenni."

És ezután ha nagyon akarja, hagynám, hogy találkozzanak nagy ritkán, de úgyis lelohad a lelkesedés majd, ha kellően nehéz és kellemetlen neki ez az egész. És én nem tenném könnyűvé és kellemessé a dolgát, az biztos.