Egyedül maradtam várandósan. Akik így voltak hogyan tudták lelkileg feldolgozni?

Majd meglátod magad is.

Saját magad és a gyereked ellensége vagy jelenleg.

Az első terhességemet én is egyedül csináltam végig, nekem megkönnyebbülés volt, hogy kikerültem egy érzelmi bántalmazó ember közeléből.

Egy darabig próbált persze keresztbe tenni, de következetesen ignoráltam, így amikor látta, hogy rám már nincs hatással, érdekes módon onnantól a gyerek sem érdekelte. Szerencsére nagyon hamar végleg eltűnt az életünkből, a fiam azóta már kamasz, nem is emlékszik rá, pár honaposan látta utoljára.

Sokkal könnyebb lett volna az életünk ha ezt terhesség alatt lépi meg és nem a gyerek másfél éves korában.

Annyira de annyira akart gyereket hogy az csoda...

Most 8 éves, 3 éve nem is kereste de előtte is csak hébe hóba

Kérdező, én ügyvéd vagyok, és hidd el, hogy amit itt kitaláltál, az így az életben nem fog működni. A saját helyzetedet rontod.

És jobb, ha tudod, ha a válások ügyében a nők 90%-a úgy jön oda hozzánk, ill. a bíróságra is, hogy ilyeneket mond az apára meg annak családjára. Pont ezeket a dolgokat: mindig erőszakos, félek tőle, féltem a gyereket, az anyja és/vagy ő gyógyszert szed, rossz a higiénia, anyja demens, nem figyel... és mondjuk 10%-ban igaz, a többi kamu, csak mert összevesztek, haragszik a nő, sokszor van már új pasi, és az lenne neki a legjobb, ha az apa csak fizet, de nincs a képben.

Az is mindig gyanús, mikor valaki egy "simább" sztorival kezd, és fokozatosan színezi ki - pont, ahogy te is csinálod.

Ezzel nem meghaazudtolni akarlak, hisz nem ismerem a helyzeted, de vedd észre, hogy pusztán attól, hogy teszel pár ilyen kijelentést, és 'okosba' szervezkedsz, a jog még nagyon nem fog melléd állni. Szerencsére az alaphelyzet az, hogy mindkét szülőnek egyenlő joga van, és ezen csak a bíróság (adott esetben gyámhatóság) tud változtatni.

Szóval a rendes utat járd végig, vaagy te szívod meg.