Miről marad le az az ember, aki nem vállal gyereket?

Én minden gyerekemmel újra élem azt a csodát ahogy egy apró sejtből élet lesz, majd bukdácsolva napról napra rácsodálkozik az élet minden kis mozzanatára, alakul a szókincse, a személyisége és mivel én ugyanezeket tudattalanul éltem át amikor én voltam kisgyerek, ilyenkor újra tudatosul mennyire szép a világ, az amire felnőttként sokszor már nincs időnk/energiánk észrevenni. Hogy a totyogós még elszórakozik egy kaviccsal, egy virággal, egy szélforgóval, órákig elmolyol valamivel, mi már csak elrohanunk mellette.

Én végiggyalogoltam az El Caminot, egyik este program volt megnézni a naplementét,ült a sok bamba felnőtt tátott szájjal, pedig itt van a naplemente, minden du és mégis csak kb nyaraláskor ülünk le élvezni. Na a gyerekek minden nap találnak ilyen "naplementenézés" szerű elmélyülést az életben.

Ehhez persze jön kialvatlanság, aggódás, ha neked jó a napod jön egy fogzás, egy dackorszak és elrontja a tiédet is, de leírhatatlan az a mérhetetlen szeretet és rajongás, öröm és érintés ami napi szinten ér ha gyereked van. Az enyémek ráadásul bújósak és szóban is nagyon sokszor mondják mennyire szeretnek. A leglángolóbb szerelmes élményem sem okozott tartósan ennyi melegséget a szívemben. És igen rengeteg lemondással jár, de ha mérlegre tesszük, utazni, szórakozni, felnőttként kikapcsolódni ráérek akkor, ha majd önjáróak, ezeket viszont csak bizonyos időkorláton belül tapasztalhatom meg.

Egyebkent nekem vannak baratnoim akik tudatosan nem akarjak ezt a "macerat", az egyiknek jelenleg pasija sincs, a masik munkamanias, de valojaban ha a kov 10 evet nezzuk, egy gyermektelen ember keptelen megtolteni annyi elmennyel, erzelemmel (erzelmek szeles skalajaval minden iranyban) es tortenessel az eletet amit akar egy gyerek meglete is okoz a napi szintu elete mellett.

A munkamanias elfoglalja magat munkaval munkaidon kivul is, a szinglinek ugyanugy van meloja mint barki masnak, nekem is, de szignifikansan semmi extra elmennyel, tapasztalassal nem gazdagodik munkaidon kivul amiatt h nincs gyereke. Tehat hazamegy, takarit,olvas, filmezik, elmegy jogara, idonkent bulizik, felevente nyaral. Tehat nem el tartalmasabb eletet azzal h nem tartja vissza egy gyerek. Tobbet alszik, tobbet jar mukormoshoz, tobb ideje van magara es ennyi.

Termeszetesen ertheto ha valakinek nincs affinitasa, nem erzi keszen v alkalmasnak magat erre vagy nem vagyik ra, nem kotelezo gyereket vallalni es en nagyra becsulom azokat akik ezt beismerik es felvallaljak csak amikor azt az ellenervet hallom h egy gyerek miatt mennyi mindenrol kell lemondani mikozben azt latom h a nem lemondo valojaban semmi mast nem csinal, az nekem ellentmondasos.

Ha valaki viszont azt mondja h tudatosan nem vallal gyereket es helyette tenyleg csinal vmi egesz eletere szolot, akar a hivatasaban akar elmegy es vilagot lat,talal egy hobbit ami feltolti folyamatosan, az szerintem tudja helyettesiteni a gyerekvallalast.

Tényleg igaz az a mondás, hogy akinek nincsen gyereke, annak nincsen bánata, de öröme se.

Ebben minden benne van.

Se bánata, de öröme se.

Hülye, aki tagadja hogy nem jár nehézségekkel. Rengeteg aggodalom, eleinte sok éjszakázás, sok sírás, hisztizés, anyagilag sok lemondás, nem is sorolom.

De azt a boldogságot és azt a szeretetett amit a gyerek adhat, azt más nem adhatja meg, és ezt a kettőt mérlegre téve még mindig simán megéri. Nekem legalábbis.