Hazudjak a gyerekeimnek, hogy "apa szeret titeket, csak sok a munkája", stb?

Szidás alatt én meg azt értettem, hogy ne te hívd fel erre a figyelmét, hogy "apád már megint nem akar veletek lenni" vagy sóhajtozz a fülük hallatára, hogy "apád nem tesz semmit értetek, bezzeg a másik családja". Ha a gyerek hiányolja, hívjátok fel. Ha nem veszi fel, konstatáld, hogy nem veszi fel. Ha a gyerek kérdezi, miért nem jön, miért nem beszél vele, mondd, hogy nem tudod. Szóval ne te mondd neki, hogy ilyen vagy olyan az apja és hogy mit miért csinál szerinted, azaz ne minősítsd. Nem azért, mert nem hülye az apjuk és mellé kellene állnod, dehogyis, hanem azért, mert a gyerekeket véded ezzel. Lehet, eszébe sem jut az apja, amíg nem sóhajtozol. Az meg pláne nem jut eszébe, hogy őt nem szereti. Ha ő meg szereti az apját és téged is, két tűz közé szorítod. Nem kell a gyerekre rakni, ami a ti problémátok, a te haragod vagy félelmed. Ami problémája meg neki lesz az apjával, az meg rájuk tartozik, le fogja vonni a következtetéseket a gyerek magától az apja cselekedetei alapján. És ha bánkódik oda fog menni hozzád, hogy apa így meg úgy és akkor majd mondhatod, hogy sajnálom és tudni fogja, hogy rád viszont számíthat.