Hogyan és honnnan merítsek erőt a gyerekeim felneveléséhez és a munkám elvégzéséhez?
A férjem megcsalt. Ő maradt a házban, én meg elköltöztem a gyerekekkel. A kicsit bölcsibe adtam, visszamentem dolgozni.
Facebookon osztogatják a mémeket, hogy "A nő olyan mint a tornádó, visz házat, kocsit, mindent", aztán a való életben meg a nők húzzák a rövidebbet 99%-ban: oda a karrier, ők nevelik a gyerekeket, nem a férfiak várják reszketve a gyerektartást.
A munkahelyemen cs eszegetnek, hogy sokat hibázok és hiányzok, és a legtöbb szabadságomat nem osztom be arányosan, hanem nyárra és a szünetekben veszem ki.
A gyerekeimhez a szülés után percekkel már érzelmileg kötődtem, nagyon szerettem őket, imádtam az anyaságot, jól éreztem magam, hogy szeretnek a gyerekeim, hogyha akárcsak egy kindertojással vagy saját magammal meg tudtam őket lepni, ha mosolyogni, nevetni láttam őket, ha mosolyt tudtam csalni az arcukra. Most meg egyre inkább tehernek érzem őket, koloncnak. A kicsi rosszul viseli a bölcsit, minden reggel sír, és sokszor sír miattam. Egyre többször borulok ki, egyre többet sírok. Most is kötődök hozzájuk, ha nincsemek velem, akkor hiányoznak, de úgy odaadnám őket az apjuknak, hogy "Tessék itt van, neveld őket!", mint a huzat, és megszabadulnék egy csomó tehertől. De ez neki nem lenne teher, mert vagy az új nő, vagy az anyósom nevelné őket, amit nem szeretnék.
Most majd meg fogom kapni, hogy rossz anya vagyok, mert nem is szeretem a gyerekeimet, de az az igazság, hogy nem tudom, hogx szeretem-e őket.
Hányni tudnék mindenkitől, sokszor olyanokat gondolok, hogy rajtam röhögnek ismeretlen emberek, és már az is nehezemre esik, hogy emberek közé menjek. Nagyon lezártam mindenki felé éppen ezért, és nem is önthetem ki senkinek sem a szívem teljesen, mindig meg kell válogatnom a szavaimat, hogy ne legyek támadható, és már nem is bízok senkiben.
Pszichológus még nem opció, tervben van, de most nem vagyok olyam helyzetbe, hogy havi szinten legyen fölösleges 40 000 forintom pszichológusra, a hitelt és a kölcsönt fizetem.
Kérdező!
Én teljes mértékben megértelek és az a helyzet, hogy mindig a nő szív!
Le a kalappal előtted, hogy egyedül is próbálsz küzdeni és nem is tudom, hogy hogy bírod, mitől vagy ilyen erős, mert bizony az vagy !
Úgyhogy inkább én kérdezem: miből s honnan merítesz erőt?!
Ha én a helyedben lennék, akármennyire fáj is, de átpasszolnám a gyerekeket az apának, mert ebbe bele fogsz roppanni - én tuti belerokkannék!
Manapság egy nőtől mindenki azt várja el, hogy min.három fronton is helyt álljon: legyen szuper feleség, dolgozzon keményen, nevelje a gyerekeket és mindezt mosolyogva, vidáman tegye, mert ez a dolga.
Ha panaszkodni mer, akkor meg mindenki azzal jön, hogy dehát minek vállalt akkor gyereket, mintha egyedül csinálta volna fel magát, a ffi felelősségéről egy szó sem esik soha.
A pasinak mi a dolga? Max. a munkahelyén lenyomni a kötelezőt, aztán jöhet a szórakozás meg a haverok.
De egy anya mikor szórakozzon?!
Reggel, amikor az egész családot útnak indítja?
Vagy főzés, házimunka közben?
Vagy a munkahelyén?
Vagy este otthon, amikor újra a nyakán van az egész család meg az egyedek igényeinek kiszolgálása?
Vagy éjszaka, amikor hulla fáradtan még az urát is ki kell elégítenie, aki csodálkozik azon, hogy az asszonynak már nincs kedve, aztán a drága elhanyagolt pasiként új, még nem lestrapált nő után néz?
Pszichológus ezen nem tud segíteni, kár lenne erre költened, mert szerintem csak pihenés, szabad idő és egy rendes, mindenbe besegítő társ az, aki boldoggá tehetne.
Esetleg a te családod nem tudna segíteni?
Ja szuper anyu.. Aki nem szereti a gyerekeit, ennyire ne nyaljatok már neki.
Akimek teher a család, és a "nyakan vannak" az ne akarjon családot..
Nem olyan nagy dolog, értelmes FÉRFIHEZ hozzá menni, akivel megosztjátok a teendőket, miután mindketten dolgoztok és tekintettel vagytok egymásra.
Az se árt, ha szerelmes vagy a parodba évek után is..
Akinek teher főzni, meg takarítani az egy igénytelen nő eleve aki a szexet is csak a háta közepére kívánja, aztán megy a sopankodas, hogy egy normális nő után nézett a férfi.
Felesegkent, anyaként is megmaradhatsz minden ami voltál, ha voltál egyáltalán olyan... Mosolyogsz mert szereted a férjed, a gyereked , mert örömmel tölt el, hogy milyen jó izuen eszik amit főztel stb.. Nem kell eljatszani a hattyú halálát azért mert mindened megvan csak te nem tudsz vele mit kezdeni.
Van gyereked, ferjed, házad, ennivalód, háztartási gepeid, pénzed, dolgozhatsz, tanulhatsz, dughatsz jókat egy szar nap után stb. De ez se jó.. Aztán negy a rinya hogy ott hagyott.
Urát is ki kell elegitenie... Jezusom!!! Téged nem kell?? Te nem szereted?
Ilyen hozzaallassal nagy orom lehet az uradnak is kedves utolsó.. Azta k.. Milyen nők vannak.
Hát aki a nap végére már hulla azt nem, nem kell kielégíteni, mert annak nagyobb szüksége van pl. az alvásra.
Nem mindenkinek élete forog a dgás körül.
Ja, mindene megvan, csak épp élete nincs....
A kérdezőt ott is hagyták, pont ez a baj! Egyedül maradt a nyakán mindennel.
Ja, ne akarjon családot. Feltételezhető, hogy ő se így tervezte !
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!