Hogyan és honnnan merítsek erőt a gyerekeim felneveléséhez és a munkám elvégzéséhez?
A férjem megcsalt. Ő maradt a házban, én meg elköltöztem a gyerekekkel. A kicsit bölcsibe adtam, visszamentem dolgozni.
Facebookon osztogatják a mémeket, hogy "A nő olyan mint a tornádó, visz házat, kocsit, mindent", aztán a való életben meg a nők húzzák a rövidebbet 99%-ban: oda a karrier, ők nevelik a gyerekeket, nem a férfiak várják reszketve a gyerektartást.
A munkahelyemen cs eszegetnek, hogy sokat hibázok és hiányzok, és a legtöbb szabadságomat nem osztom be arányosan, hanem nyárra és a szünetekben veszem ki.
A gyerekeimhez a szülés után percekkel már érzelmileg kötődtem, nagyon szerettem őket, imádtam az anyaságot, jól éreztem magam, hogy szeretnek a gyerekeim, hogyha akárcsak egy kindertojással vagy saját magammal meg tudtam őket lepni, ha mosolyogni, nevetni láttam őket, ha mosolyt tudtam csalni az arcukra. Most meg egyre inkább tehernek érzem őket, koloncnak. A kicsi rosszul viseli a bölcsit, minden reggel sír, és sokszor sír miattam. Egyre többször borulok ki, egyre többet sírok. Most is kötődök hozzájuk, ha nincsemek velem, akkor hiányoznak, de úgy odaadnám őket az apjuknak, hogy "Tessék itt van, neveld őket!", mint a huzat, és megszabadulnék egy csomó tehertől. De ez neki nem lenne teher, mert vagy az új nő, vagy az anyósom nevelné őket, amit nem szeretnék.
Most majd meg fogom kapni, hogy rossz anya vagyok, mert nem is szeretem a gyerekeimet, de az az igazság, hogy nem tudom, hogx szeretem-e őket.
Hányni tudnék mindenkitől, sokszor olyanokat gondolok, hogy rajtam röhögnek ismeretlen emberek, és már az is nehezemre esik, hogy emberek közé menjek. Nagyon lezártam mindenki felé éppen ezért, és nem is önthetem ki senkinek sem a szívem teljesen, mindig meg kell válogatnom a szavaimat, hogy ne legyek támadható, és már nem is bízok senkiben.
Pszichológus még nem opció, tervben van, de most nem vagyok olyam helyzetbe, hogy havi szinten legyen fölösleges 40 000 forintom pszichológusra, a hitelt és a kölcsönt fizetem.
Hát kérdező, látod mindig a nő a hibás!
Itt nem nyerhetsz.
Csak mosolyognod szabad és legyél hálás, hogy szenvedhetsz....
Nagyon sajnálom.
A legjobb az lenne ha volna valaki akinek őszintén elmondhatod az érzéseidet. Szerencsére nem vok és nem is voltam ilyen helyzetben, de úgy gondolom h csak besokaltál!
Most minden sz@rul jött ki. Rossz passzban vagy. Ettől még szereted a gyerekeidet!
Az ilyen Facebook mémektől én is hülyyét kapok egyébként. A környezetemben is csak olyan nő van aki a válás után rosszabb helyzetbe került. A ház ment felesve (abból ugye másikat nem tudott venni, így kellett egy nagy hitel) a gyerekek nála, mert apukának kényelmes a hétvégi szuperapu szerep es éli világát.
Ha már kibeszélni nem tudod ezeket az érzéseket magadból, írd le. Vezess naplót, vagy egy névtelen blogot
Jartam a cipodben egy sarkalatos pontot leszamitva, en szules elott koltoztem es a 2.gyed alatt a munkahelyem is kivonult Magyarorszagrol,nem volt hova visszamenni dolgozni.
Ami nekem segitett:
- naplot irtam
- elolvastam neten mindent amit
talaltam, vettem par konyvet a
temaban
- elmentem pszichologushoz, aki
2 alkalom utan jelezte h
szuksegtelen a terapia
- kerestem egy ismerost es elmondtam h 2000ftert tudna-e egy orat vigyazni a gyerekekre hetente, ebben az egy oraban egyutt kimentunk autoval a helyi erdei tornapalyara, o jatszotereztetett, en meg futottam fel orat, ajtotol ajtoig meg voltunk 60p alatt
- apuka Budapesten maradt igy csak par orara jott lathatasra, nem 2napra, na meg szaladt vissza a szeretohoz, pici volt a pici, szopizott, nem lehetett odaadni oket par oranal tobbre, de abban a par oraban igyekeztem fizikailag, lelkileg toltodni.
-amikor keszen alltam ra, cseten ismerkedtem masokkal,jo volt h mas is tortenik velem nem csak a gyerekek.
Nem valtoztak meg az erzeseid a gyerekek irant, csupan valoszinuleg mocsarfaradt vagy es kilatastalannak erzed a helyzetedet, megcibaltak a noiessegedet, megvaltozott a csaladi allapotod, te lettel a csaladfenntarto, teljesen termeszetes h frusztralt es ingerult vagy (uigy voltam), sajnos ezt megerzik ok is.
Szukseged lenne szelepekre amikor kiengedheted a faradt gozt es meggyaszolhatod ami tortent veled. Ki kell jonnie.
Ha az exed 2hetente elvinne a gyerekeket legalabb par orara mar az sokat segitene. Ha van csaladtagod aki hetkozben atvenne oket, szinten.
Ne szegyellj segitseget kerni, alapesetben normalisan funkcionalo csaladban is szukseguk van az anyaknak pihenesre, hat meg ha 2 ember melojat viszed egyszerre. Kipihentem feltoltodve a gyerekekhez is tobb kedved lesz!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Ki fogom próbálni a leírtakat. Azt hittem többen be fognak támadni. Én is remélem, hogy csak a "gyász" mondatja, érezteti velem ezeket. Az utóbbi időben rám járt a rúd, és most ez is.
Családtagok messze laknak, akik meg itt laknak a közelbe, azok nem olyanok, hogy segítséget lehetne kérni tőlük.
5-ös aki nem IQ negatív annak bizony teher a hàzimunka. Ugyanis értelmes ember eleve úgy van "összerakva", hogy az kapcsolja ki, ami szàmàra szórakoztató, feltölrődés, amitől jobban érzi magàt. Ha nàlad ez kimerül a pörkölt kavargatàsban, meg a nap végi dugásban, képzelem milyen értelmes elme lehetsz.
Nem véletlen az, hogy a tanult magasan kvalifikàlt, tehetős réteg engedheti meg magànak a takaritónőt, meg az éttermet, ételrendelést, amig te ott poshadsz a művigyoroddal a konyhàdban, meg pucolod a wc-t aztàn annak örülsz, hogy napvégén van ki megdugjon.
Mindig az ilyen értelmisérültnek van a legnagyobb hangja, aki nem él csak túlél, de ő aztàn marhàra tudja hangoztatni mi is a boldogság zàloga. Hàt a tiéd esetleg ennyi. De nem lehet mindenki ilyen igénytelen xar..ugyanis igen te vagy igénytelen, nem az akit nem dob fel a takaritás gondolata.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!