Ha megtudod, hogy egy nő gyermektelen még 32-34 év felett, és nem is tervez gyereket, mi az első gondolatod?

A válasz írója 66%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 15:37

NA én vele értek egyet.

Mivel én pont az a korosztály vagyok és állandóan baszogatnak hogy miért nincs már gyerek,rávágom hogy még ráérük és egy hatalmas könnycseppel a szemebe elosonok.

Már több procedúrán,lomikon vagyok túl.

Kinek mi köze hozzá.

Légy boldog,hogy Édesanya vagy!Nem szerethet mindenki mindent.Fogadd el én is ezt teszem.

Nem szokott érdekelni,kinek miért nincs gyereke.

Nekem is van három,de nem értem,hogy némelyik nő miért tartja feltétlen fontosnak,hogy anya legyen mindenáron!

Gyereket csak akkor szabad vállani,ha családba,biztos körülmények között tudja valaki nevelni! Csak azért,mert anya akar lenni, NEM! A gyerek felelősség,nem egy nő játékszere!

Ha valaki 34 éves koráig nem szült,akkor annak már nagyon megkellene gondolnia! Igaz,ma divat még 40 évesen is gyereket vállani,de ennek egészségügyi és egyéb kockázatai vannak! Ha még egyedül is neveli,akkor legtöbbször elkényeztetett,anyuka pici gyereke lesz még 20-30 éves korában is. Alkalmatlan a párkapcsolatra. Nagyon sok ilyen példát látok körülöttem.

Egyrészt nem szoktam emberek életén gondolkodni. A saját életemről szoktam gondolkodni. Ha valaki gyilkos, akkor eltöprengek, hogy milyen állapotban lehet valaki, hogy embert öljön, de a gyerektelenséget nem tartom olyan fura dolognak, hogy véleményt kelljen nyílvánítanom róla.

A másik meg honnan tudjátok, hogy a gyerek a legnagyobb öröm??? MINDEN mást próbáltatok a világon? MINDENT??? Kétlem. Tehát a helyes állítás az, hogy "az ÉN életemben a gyerek a legnagyobb öröm", nem pedig az, hogy kollektíve mindenkinek az. Elég nagyképűség azt állítani, hogy tudod, hogy mi lenne jó az összes földlakónak.

Nálam 32-34 éves nőnél még nincs semmilyen érzelem. De 40-hez közel már van. Sajnálatot érzek, mert azt feltételezem, hogy akarta, de nem jött össze. Aztán, ha kiderül, hogy nem is akarta, akkor már nem sajnálom.

A gyerek a nőnek olyan mint az első igazi szuper orgazmus

: Na ezért érdemes volt megszületni. És ez naponta többszőr is. Mikor rádmosolyog, gőgicsél, megteszi az első lépéseket. Nem bántani akarok, mikor sajnálatot érzek, sőt ellenkezőleg.

Kérdező, én imádok főzni, csak most nincs rá semmi időm államvizsga előtt, de ha van időm és beszabadulok a konyhába, oda senki nem jön be, de olyan ételcsodával állok elő, aminek aztán kérik a receptjét. Anyutól megtanultam az alapokat, a többi a fantáziám. Én azon csodálkozom, hogy egy anya nem szeret főzni...? Akkor mit eszik az a gyerek? Konzervkaja nem jó hosszú távon... Én csak anyu főztjét ettem meg, még a bébiételt se...

Nincs gondolatom azokról, akik nem vállalnak gyereket, mert lehet, hogy:

- Nincs megfelelő társa (nem minden pasi megbízható)

- Talán beteg (honnan tudhatnám...)

- Nem alkalmas szülőnek (egy elcseszett gyerekkel kevesebb)

- Még önmagát se tudja fenntartani (nehéz egy normális munkahelyet találni, ha nincs protekciód)

- Más köti le az idejét és az energiáját (mint pl.: Marie Curie-nek is)

Számos oka lehet, semmi közöm hozzá.

Azokról viszont már van véleményem, akik cseszegetik azokat, akiknek nincs gyerekük, hogy miért nincs. Az ilyenekből - ha nem változtatnak a hozzáállásukon - lesznek később a rosszindulatú pletykás minden lében kanál vénasszonyok, akik nyafognak minden bajukkal, de úgy tolakodnak mindenhol, mint egy buldózer...

Arra gondolok, hogy vagy azért nincs neki, mert nem lehet egészségügyi okokból vagy nem olyan a kapcsolata, nincs párja, nem olyan az anyagi helyzete, hogy bevállalhatna egy kisbabát.

Mivel nekem is rosszul esik (29 éves vagyok) amikor ilyen kérdésekkel már bocsánat "csesztetnek" az ismerősök, ezért én sem kérdezem meg a hasonló cipőben járókat, hogy: -Na mivan már!!!

nehogy megbántsak bárkit is.

Azért meg nem szülök még, hogy a nagymama ne unatkozzon otthon (ne "gyilkolják" egymást unalmukban a nagypapával)majd akkor ha legalább egy panellakás árának a 80%-át összekapartam és lesz egy párom akivel kölcsönösen nagyon szeretjük egymást és mindketten babát akarunk.

Ebből remélem az is lejön, hogy egyedül, magamnak sem szülnék apa nélkül, mert az is felelőtlen döntés lenne.

Mindent egybevéve egyáltalán nem ítélem el azt a nőt, aki még nem, vagy egyáltalán nem akar gyereket.