Ha megtudod, hogy egy nő gyermektelen még 32-34 év felett, és nem is tervez gyereket, mi az első gondolatod?

Én azt gondolom, hogy nagyon sok szülőt látok, aki nem alkalmas szülőnek, mert hiába van gyerek, nem neveli, nem foglalkozik vele, a gyerek csak van, a szülő meg él magának. Az ilyen szülők, a gyerek érdekében, jobb lett volna, ha sose vállalnak gyereket.

Egyik kedvenc rokonomnak soha nem lehetett gyereke, mert olyan betegséggel született, mégis egész életében életvidám nő volt, még férjhez is ment.

Ha valaki akar gyereket, annak kötelessége gondoskodni arról, hogy azt a gyereket szeretetben és törődésben fel tudja nevelni. Ha erre nem képes, vagy azért, mert ő nem tud bánni a gyerekekkel, vagy azért, mert nincs meg hozzá a megfelelő társ (tudod, akárkinek én azért nem szülök), akkor inkább várjon.

én meg amióta gyerekem van, azóta értem meg azokat, akik nem akarnak, mert tényleg totál megváltozik ettől az ember élete, amire sokan tényleg csak a szülés után jönnek rá. Ráadásul akinek nincs segítsége mint nekünk, dolgozni viszont kell nekem is,a baba 1 éves kora óta, amit már nem bánok, csak akkor bántam, amikor vissza kellett menni. Sokkal többre ment a bölcsivel, mintha csak velem lett volna otthon. De a munka miatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárhová is elmenjünk kettesben a férjemmel, (épp elég a babysittert a munka miatt fizetni), nagyszülők messze, örülünk ha hetente jut pár óránk magunkra, hogy azt csináljunk kicsit amit szeretünk, mióta megszületett a gyerekünk nem aludtuk ki magunkat, ....szóval elhiszem, hogy van akinek ez nagyobb önfeláldozás, mint amennyire képes. Nembeszélve az 1-3 éves kor közötti álladó hisztis, nemértmegsemmit korszakról, ami ellen nem sokat tehetünk, de túl kell élni. Bármennyi gyereket bevállalnék amúgy, ha az 1-3éves kort kihagyhatnánk:)

Sok kolléganőmnek nincs gyereke, és itt (külöldön lakom), nem 32-34 éves ornál, hanem 40nél merül fel ez a kérdés amit a kérdező írt. De pl. egyik kolléganőmnek 5 év boldog házasság után meghalt a férje, ezalatt 2x elvetél, azóta meg nem talál párt, a másik tök szép kolléganőm meg szintén társtalan 40 évesen, el sem tudom képzelni miért, a 3. nak meg ritka izomsorvadásos betegségben szenved a férje, tuti a leépülés, csak lassan, na ők meg azért nem vállaltak gyereket, de van olyan is, aki tudatosan nem akart. Ahány ember annyi féle. Én sajnálatot érzek, hogy a kérdésre is válaszoljak, mert igaz sok gond a gyerek, de semmi más dolog az életben nem ad akkora örömet, mint a gyereked szeretete, főleg amíg kicsi. Sajnálom, akinek ez kimarad.

Nem tudom miért kell embereknek folyton bizonygatni magunknak, hogy "tökjó hogy szültem, de menő vagyok". Mindenkinek a saját élete, mindenkinek a saját döntése és hiába mondogatjátok folyton, de akkor sincs rossz döntés. Mindenki sepregesen a saját háza táján, aztán kész.

Én meg megkérdezhetném pl. hogy "nem elgondolkodtató, hogy gyermekes családanyák nem főznek otthon, pedig lenne rá idejük?" ... de nem teszem, mert nem érdekel mit csinál a másik. És nem vagyok semmmivel sem másabb azért mert én fözök gyerek nélkül is, pedig én se szeretek ... remélem érted mit szeretnék mondani.